Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az „Év Kórháza” választáson a békéscsabai intézmény is a kiemeltek közé került. Mivel érdemelték ki a címet, és milyen elismerésben részesültek?
– A pályázatot első alkalommal 2004-ben hirdette meg az Egészségügyi Minisztérium. A kórházak objektív adatokon, tényeken nyugvó összehasonlítására összetett szempontrendszert állítottak fel, ennek alapján találtattunk a kitüntető címre érdemesnek. A megtisztelő címhez az épület bejáratánál elhelyezett, a sikert hirdető réztábla, valamint egy reprezentatív herendi porcelán serleg társult. A díjjal jár továbbá 5 millió forint is, amelyet a kórház működése során különböző célokra használ fel. Szponzori felajánlás gyanánt egy integrált egészségügyi információs rendszer fekvő- és járó beteg moduljának 3 éves használati jogát is elnyertük.
– A magyar egészségügy helyzetéről mind az abban dolgozók, mind a betegek, járulékfizetők egységes véleményen vannak: alulfinanszírozott, elavult a rendszer. Hogyan látják ezt Békés megyében?
– Az alulfinanszírozottság ténye nehezen lenne vitatható. Annak ellenére, hogy a kórháznak pillanatnyilag adósságai nincsenek, ez nem azt jelenti, hogy a működés finanszírozásával elégedettek lehetünk. A betegellátás után járó bevételeinkből kell fedezni minden működési költségünket, beleértve a munkabéreket, a gyógyítás teljes költségét, az energiafelhasználást. A kórházvezetőknek mindezekhez elegendő forrást kell biztosítani, de ez egyben azt is jelenti, hogy egyik költségtényező sem „szaladhat el” a másik rovására. Konkrétabban fogalmazva mind a dolgozói létszámot, mind a béreket az elviselhető minimális szinten vagyunk kénytelenek tartani, hogy a gyógyítás költségeit fedezni tudjuk. Ennek többfajta komoly következménye van, amelyeket mint negatív jelenségeket a betegtársadalom és az egészségügyi dolgozók egyaránt nagyon jól érzékelnek. A kényszerűen alacsonyan tartott dolgozói létszám és alacsony bérezés eleve lehetetlenné teszi, hogy a kórházak a szolgáltatás színvonalában ugrásszerű javulást mutassanak fel. A megfáradt, agyondolgoztatott és túlmunkáztatott, anyagi elismerést tekintve pedig el nem ismert dolgozóból több mosoly és empátia nem csikarható ki. Az egészségügyi szolgáltatás emberimunka-igényes ágazat, gépekkel nem helyettesíthető tevékenység.
Az alulfinanszírozottság másik következménye, hogy az új gyógyító eljárások (gyógyszeres beavatkozások), amelyek természetszerűleg költségesebbek is, az eddigieknél lassabban vezethetők be. Mindezek mellett és miatt úgy látom, hogy szükséges egy generációváltás vagy „rendszerváltás” az egészségügyi intézmények struktúrájában és működésében: át kell alakulniuk modern, XXI. századi humánszolgáltató intézménnyé. Ez persze az erős tradíciók és a még mindig domináló tekintélyelv miatt feltételezhetően lassan fog végbemenni.
– Mekkora éves költségvetéssel dolgoznak, ez hogy alakult az elmúlt három évben?
– Kórházunk közepes méretűnek számít, éves költségvetése két évvel ezelőtt 3,5 milliárd forint körül volt, a rákövetkező évben 4,4 milliárd, majd 2004-ben megtorpant, sőt hajszálnyival visszaesett bevételünk a finanszírozás alapelveinek változása miatt. Ez az, ami minket pillanatnyilag a legjobban aggaszt: hogyan tudunk ehhez eredményesen alkalmazkodni, növekvő árak, kiadások mellett? Átszervezünk és próbáljuk tovább racionalizálni a működést, de úgy érzem, nagyon kicsi most már a mozgásterünk. Nem titkolom el, hogy bizonyos műtéteknél várólistát kellett bevezetnünk, nem a szűkös kapacitásunk miatt, hanem a költségek féken tartása érdekében. Ezek természetesen nem sürgős, hanem előre tervezhető, ütemezhető műtétek, veszély tehát a késedelem miatt nincsen.
– Kiadásaik közt jutott-e az utóbbi években fejlesztésre, beruházásra; ehhez mennyi forrást kaptak a helyi önkormányzattól?
– Minden évben történtek fejlesztések, beruházások, évenként növekvő arányban – az elmúlt években 95 millió forint körüli értékben. Az önkormányzati támogatás mértéke évente 30–40 millió forint.
– A közelmúltban országos hírverést kapott, hogy leégett a kórház tetőszerkezete. Befejeződött-e a rekonstrukció, mennyit költöttek rá? Okozott-e ez a baleset zavart az ellátásban?
– Egy évvel ezelőtt keletkezett tűz az egyik épület tetőszerkezetében. Valójában csak kis kiterjedésű tűzesetről volt szó, amely a betegektől távoli lépcsőház fölött, az ott folyó munkálatok miatt keletkezett. A tüzet nagyon gyorsan eloltották, és elmondható, hogy a betegek nem voltak veszélyben, inkább csak megelőző biztonsági intézkedéseket kellett végrehajtani. Az anyagi kár sem volt jelentős, és azt a munkálatokat végző vállalkozó viselte. A javítással napokon belül elkészült. Összességében elmondható tehát, hogy ez a tűzeset szerencsésen végződött, különösebb következmények nélkül.
– A békéscsabai kórház viszonylag közel van az országhatárhoz. Érzékelhető ez a betegek összetételében, hasonlóan a szlovák határ menti kórházakhoz? Keresik az intézmény szolgáltatásait a határon túliak? Ők jellemzően romániai, szerbiai magyarok, vagy anyaországbeli nemzetségűek is vannak köztük?
– Az országhatár közelsége a betegösszetételben nem érzékelhető. A kórházunkban kezelt külföldi betegek a világ minden tájáról érkező, átutazó, sürgősségi esetek, elsősorban baleseti sérültek.
– Van-e fizetős, vagyis nem a járulékalapból fedezett ellátásuk, szolgáltatásuk? Melyek ezek, mekkora kereslet van rájuk, és az ebből származó bevételük mekkora hányadát teszi ki az éves büdzsének?
– Tapasztalataink szerint az intézmény szolgáltatásai iránt elsősorban romániai állampolgárok mutatnának érdeklődést (jellemzően magyar ajkú lakosok), ám az önerős finanszírozás gondot jelent számukra – e nélkül pedig kezelésüket vállalni nem tudjuk. Fizetőképes betegeink aránya elhanyagolható; a nem az OEP-től származó bevételeink az éves költségvetés töredékét, 0,02 százalékát teszik ki.
– Átlagosan hány éves a gépparkjuk, mely területeken szorulnának a leghamarabb a technika megújítására? Erre mennyi forrás áll a rendelkezésükre?
– Műszereink átlagos életkora hozzávetőlegesen 11 év, mert a műszereink legnagyobb hányadát ekkor egy új beruházás kapcsán szereztük be. A 11 éves műszerek azonban már öregnek és megbízhatatlannak számítanak ugyanúgy, mint egy személygépkocsi esetében. Itt azonban emberéletekről van szó... Az elmúlt években folyamatosan fejlesztettük és újítottuk a gépparkot (MR, CT, inkubátorok), ugyanezt tesszük az idén is azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy most nem a szakmai fejlesztésre, hanem a teljesen elamortizálódott műszerek cseréjére kényszerülünk. Saját forrásunk mindig szűkös volt, de a fenntartó önkormányzat folyamatosan nyújt be műszerpályázatokat, az önrészt magára vállalva.
– Hogyan rendezték az ügyeleti pénzek kifizetését: a túlmunka egészét kifizetik, vagy csak egy hányadát? Hogyan hatna a kórház működésére, ha a veszprémi bíróság döntése precedensértékűvé válik, és minden gyógyintézményben ki kellene fizetni a teljes ügyeleti időre eső pénzt?
– Az ügyeleti díjak kifizetése, gondolom, országosan azonos alapelvek szerint történik. Az ügyelet teljes tartamára fizetünk ügyeleti díjat. Az más kérdés, hogy ez igen alacsony, annak ellenére, hogy nagy szaktudást igénylő, éjszaka végzett, esetenként igen megterhelő túlmunkáról van szó, amelyhez ráadásul nagyon nagy felelősség is társul. Az ügyeleti díjak mértéke azonban azért akkora, amekkora, mert az ügyeleti időszakon belül csak bizonyos időt ismernek el munkavégzésnek. Amennyiben az ügyeleti feladatokra a jelenleginél többet kellene a kórházaknak kifizetni, az pillanatok alatt gazdasági összeomlást okozna, de ugyanilyen sebességgel merítenék ki a munkavállalók törvényes munkaidőkeretét is, azaz még jelentős létszámbővítésre is szükség lenne, aminek pillanatnyilag realitása nincs. A megoldás nyilvánvalóan az ügyeleti ellátást racionalizáló átszervezésben van. Ezalatt azt értem, hogy kevesebb ügyeletes orvossal, de a munkaidőt/ügyeleti időt folyamatosan kihasználva kell a munkaidőn túli betegellátást megoldani.
– A kórház dolgozói közül hányan vállaltak munkát külföldön, élve az EU-csatlakozás nyújtotta lehetőséggel? Mely osztályokon tapasztalható munkaerő-hiány?
– Kórházunkból eddig még nem vállalt külföldön munkát az uniós csatlakozás óta egészségügyi dolgozó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is pályázott. Azt gondolom, hogy a következő években lesz elvándorlás, és ezt teljesen természetesnek is kell tekinteni. A lényeg az, hogy időben pótolni tudjuk őket. Pillanatnyilag munkaerőhiány a kórházban nincs, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség még tíz százalékkal több orvosra, illetve ápolóra, a szolgáltatás színvonalának növelése érdekében. A jelenlegi létszámnál többet azonban nem tudunk megfizetni a fent említett finanszírozási szűkösség miatt. Nálunk is volt egyébként orvoshiány 2003 tájékán a tipikus szakterületeken (radiológia, traumatológai, aneszteziológia), de időben léptünk, és erdélyi magyar fiatalokkal feltöltöttük a létszámot, akik már honosították is diplomájukat. Pályakezdők, akik koruknál fogva is képesek alkalmazkodni a magyarországi feltételekhez.
