Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fejlett világban az egészségügyi költségvetés 2–2,8 százalékát teszik ki a skizofréniára kifizetett direkt költségek. Magyarországon ez az arány 1,9 százalékos, ami azt jelenti, hogy hazánkban a kilencvenes években ezek a kiadások összesen 14,5–25,6 milliárd forint körül mozogtak a számítási módszerektől függően. Ha a közvetett költségeket is figyelembe vesszük, akkor áttételesen nagyságrendekkel nagyobb összeget is elérhet az ezzel a betegséggel kapcsolatos ráfordítás.
Éppen ezért jelenthet fontos lépést az, hogy immár Magyarországon is elérhetővé válik egy a nagyvilágban már néhány éve bevezetett új kezelési forma. Nálunk is injekció formájában juttatható az emberi szervezetbe az a hatóanyag, amelyet eddig szájon át (per os) szedtek a betegek. Az injekció előnye a korábbi gyógymóddal szemben nem a hatóanyag különbözősége, hanem az, hogy az adagolás így orvosilag ellenőrizhető. A skizofrénia kezelésében ugyanis az volt eddig a döntő probléma, hogy a betegek 80 százaléka nem működött együtt vagy kevésbé kooperált az orvosával. Ez a betegség ugyanis hullámokban tör a páciensekre, akik a nyugalmi időszakokban, vagyis a tünetmentes szakaszban elhanyagolják a gyógyszerszedést, ami a tünetek (hallucinációk, téveszmék) szokásosnál gyorsabb és tartósabb újramegjelenéséhez vezethet.
Az injekció formája viszont éppen megfelelő ahhoz, hogy az orvosok biztosak legyenek a hatóanyag szervezetbe juttatása felől, és így a betegek állapotának tartós javulása érhető el. Ez az injekció egy polimerben eloszlatott hatóanyag, amely egyenletesen bocsátja ki a tartalmát. A tároló polimer-golyócskák a szervezetben a beadás után 25 nappal kezdik kiereszteni – egyenletesen – a hatóanyagot, egészen a beadás utáni 41. napig. A gyógyszer tehát három héttel az injekció beadása után kezd hatni, három hétig ezért a korábbi orvosságokat kell szedniük a betegeknek.
