Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kritikus időpontban nyílt meg az idei maastrichti TEFAF: a világ legnagyobb presztízsű művészeti és régiségvásárát ezúttal március 18-27. között rendezik meg, de a kiválasztottak már a hivatalos kezdés előtti napon szemügyre vehették a kollekciót, sőt le is foglalózhatták a kiszemelt műveket. A legdrágább alkotásokra nem jelentkeztek be a galériák VIP-vendégei, amit a Bloombergnek nyilatkozó kereskedők részben a japán katasztrófa és a közel-keleti harci helyzet együttes hatásával magyaráztak. A nagy pénzek mozgatói nagyon óvatosak most a műtárgypiaci befektetésekkel (is) - mondta egy londoni vagyonkezelő társaság vezetője -, mások pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a szokásosnál kevesebb amerikai és közel-keleti látogatót láttak a standok között. Az Art Info szerint viszont változatlanul megjelentek azok a régi iskolához tartozó komoly nagy gyűjtők, akik tudják, mit akarnak megszerezni és azért az egy dologért el is jönnek a TEFAF-ra, ami amúgy sem tartozik a partikkal körített, trendi eseménynek számító vásárok közé.
A 260 kiállító által elhozott több mint 30 ezer műtárgy összértékét mintegy 1,4 milliárd dollárra becsülték előzetesen a szakértők (az ismert árak alapján). A milliós sávba sorolt alkotások közül az első néhány órában vevőjére talált például egy 2,5 millió dollárra taksált Picasso-rajz és lefoglaltak egy ötmillió dolláros, ritkaságszámba menő Miró-szobrot is - amúgy az idén a szokásosnál kevesebb modernekkel és kortársakkal foglalkozó galéria jelent meg Maastrichtban. A vásár hagyományos fő profilját adó régi mesterek még szolgálhatnak szenzációval: ilyen lenne, ha simán elkelne a 47 millió dollárra becsült Rembrandt-kép, a Csípőre tett kezű férfi portréja vagy a 14 millióért árult Frans Francken-allegória.
