Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyarországi műgyűjtők legtöbbször hasonló pályát futnak be, akár a befektetési kedv, akár a szenvedély, akár mindkettő vezérli őket. Először jellemzően grafikát vásárolnak, később festményeket, végül pedig plasztikát és - jóval ritkábban - fotót, videomunkákat, installációt. Hasonló ív húzható a gyűjtött korszakoknál: a legtöbben századfordulós vagy a két világháború közti alkotókkal, nagybányaiakkal, klasszikus avantgárd művészekkel kezdik, utána fokozatosan térnek át a kortársra, megtartva vagy lecserélve a kezdeti korszak szerzeményeit.
A kortárs előretörésének két fő oka van: egyrészt a kilencvenes évek végétől kifogytak a minőségi klasszikus művek, így egyre drágábban lehetett egyre kevésbé izgalmas alkotásokat találni. Másrészt a kortárs dominánsan megjelent a külföldi műkereskedelemben, gyűjtése divat lett, birtoklása gyakran egyfajta státusszimbólum. Izgalmas a terület befektetői szemmel is, hiszen egy fiatal művész alkotásáról nem lehet tudni, mit hoz majd invesztícióként.
A kortárs művek megvásárlására jellemzően három lehetőség kínálkozik: galéria, műterem és aukció. Egy-egy kortársgaléria átlag 8-10 művésszel foglalkozik és legtöbbször fele-fele arányban osztozik velük az eladások bevételén; műtermi vásárlásnál, ha a művész szerződésben áll egy galériával, "illik" a galériás árat kérni. Galériás elkötelezettség nélkül előfordulhat, hogy egy-egy művész ugyanolyan jellegű műveiért egészen eltérő árakat fizetnek a vevők, de egyre többen választják az aukciót is, mind eladói, mind vevői oldalon. Művészeti konzultáns segítségével itthon kevés művet adnak el, mert sok a fenntartás velük szemben: a művészek "galéria nélküli galériásnak" tartják őket, a gyűjtők pedig legtöbbször magukat is elég felkészültnek tartják, illetve úgy érzik, épp eleget költenek a műtárgyra külön díjazás megfizetése nélkül is.
Egy műtárgy értékét számtalan tényező befolyásolja, a szakértők véleménye is erősen megoszlik, hogy melyik milyen mértékben: a művész életkora, ismertsége, kiállításainak száma és helyszíne (ezen belül a külföldieké), a róla szóló publikációk, a hazai és külföldi vásárokon való részvétel, illetve a teljes marketing. A hazai kortárspiacon a galériák, bemutatóterek és vásárok szaporodása mind annak jele, hogy egyre többen látnak fantáziát a területben befektetői oldalról is. A rendszerváltás előtt jellemzően orvosok, jogászok és tanárok gyűjtöttek, ma viszont már bármilyen szakmában akadnak olyanok - jórészt közép- és felső vezetők -, akik kollekciókat építenek.
