Ötvös felmenőitől örökölte érdeklődését a művészet legkülönfélébb műfajai iránt, a műgyűjtést pedig az első perctől párhuzamosan művelte a műkereskedelemmel. Négy évtizeddel ezelőtt bélyegekkel és numizmatikával kezdte, aztán népművészettel és modern mesterekkel folytatta, kitért az antikvár könyvekre is, az iparművészetből pedig leginkább az ötvösség érdekelte. Naiv képkollekciójában helyet kaptak roma származásúak művei is, több száz zománctáblája pedig igazi egzotikum a maga nemében. Aki kicsit is ismeri a műkereskedelem világát, az már rég rájött, hogy Saphier Dezsőről van szó, aki még bőven a szocializmus idején, 1979-ben az elsők között kért és kapott engedélyt használt cikkek forgalmazására (ahogy akkoriban a régiségkereskedést is nevezték). Üzlete a Visegrádi utcában nyílt meg, a nyolcvanas évek elejétől Kuriózum Régiség feliratú cégtábla alatt várta az érdeklődőket.
A műkereskedő elmondása szerint több mint egy évtizeddel ezelőtt, ausztráliai utazásakor figyelt fel a női piktúrára. Azon az 1995-ös sydneyi nemzetközi seregszemlén a bevándorló asszonyok álltak a középpontban, ő itthon viszont az eleve kevésbé ismert vagy elfeledett magyar alkotókra koncentrált. Most a Hölgyek palettával című válogatáson száznál több festőnő mintegy kétszáz képe látható a Saphier-gyűjteményből az 1895-1950 közötti periódusból a Nemzeti Múzeumban, alaposan dokumentált katalógus kíséretében. A címoldalon látható Dáma fehér csipkeruhában (1917) és a hátsó borítón a Családom (1929) megfestése között alig több mint egy évtized telt el, mégis egy világ választja el a két képet. Az elsőn úriasszony omlik el a kanapén selyempárnák között - a másikon gondterhelt feleség öleli magához kislányát a férje hátterében, az ablakon át bérkaszárnyák sziluettjei, gyárnegyed füstölgő kéményei rajzolódnak ki. Érdekes összevetni az alkotók életét is. Szablya-Frischauf Ferencné született Lohwag Ernesztin (1874?-1934) Bécsben született, ott és Münchenben tanult, a bécsi Hagenbund és a Münchener Künstler-Verband tagja volt, Budapesten pedig festőiskolát vezetett. Klie Zoltánné Róna Klára (1897-1987) viszont Pécsről került a magyar fővárosba, majd kijutott a párizsi Julian Akadémiára, hazatérve tagja volt a KÚT-nak és az UMÉ-nek, valamint a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének. Abban már egyezik további pályafutásuk, hogy a két világháború között mindketten rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok csoportos tárlatain.
A zsánerképek mellett szinte minden műfajban képviseltetik magukat a festőnők: csendéletek és tájképek, portrék és aktok, lakás- és műterembelsők, városrészletek, naiv ikonok és elvont kompozíciók egyaránt szerepelnek a tárlaton, ahol még a szakmabeliek is bőven találhatnak meglepetéseket.
Wagner István