Közel kétezer kiállításra felajánlott alkotásból válogatták össze a szakértők azt a mintegy 600 műtárgyat - a középkortól a kortársakig - 65 gyűjtő kollekciójából, amelyek az Értékmentő szenvedély című reprezentatív tárlaton láthatók az Iparművészeti Múzeumban április 20-ig. A nevüket is vállaló vagy névtelenségbe burkolózó tulajdonosok között sok ismert műkereskedő is feltárja a nyilvánosság előtt magánszenvedélyét kölcsönzései révén.
Csörge Csaba műgyűjtő és galériás szerint a második világháborús pusztítások, majd az azt követő rekvirálások után a hatvanas évektől számíthatjuk a műgyűjtés újraindulását Magyarországon: egyesek a megmaradt öröklött műtárgyakat választották, mások elsősorban a tűrt és tiltott kortársi kategóriából kezdtek vásárolni képeket és szobrokat. A műkereskedelem közel fél évszázados állami monopóliuma után a rendszerváltás hozta meg a galériahálózat igazi felvirágzását. Meg kell azonban különböztetni a valódi műgyűjtőket azoktól az üzletemberektől, akik kimondottan befektetési célból adnak-vesznek műtárgyakat - tette hozzá Csörge. Az Iparművészeti Múzeum jelenlegi vezetésének érdeme, hogy sikerült megtörni a privát kollekciók tulajdonosainak jogos - régebbi rossz tapasztalatokon alapuló - tartózkodását, és kérésükre akár teljes anonimitást biztosítva, illetve monogramot vagy jeligét alkalmazva színvonalas bemutatót szervezett. Ennek a kiállításnak elsődleges üzenete az, hogy a látogatók közül másokat is értékmentésre buzdítson, mégpedig nem kimondottan tezaurálási céllal, hanem azért, mert ismét társadalmi rangot jelent nívós környezetben élni, ezért pedig érdemes anyagi áldozatot is hozni. A kiállításon részt vevők többsége a 40-60 évesek korosztályából került ki, a seregszemle másodlagos üzenete viszont az ifjabb nemzedékhez szól, hogy körükben is felszítsa a műgyűjtési kedvet.
A profi műkereskedők féltve őrzött, otthoni kincsei között sok olyan van, amelyektől semmiféle üzleti haszon reményében nem válnának meg. Ilyenek például a Nagyházi Csaba tulajdonában levő szakrális tárgyak, köztük egy észak-itáliai mester XIV. század második feléből való keresztje, egy XV. századi ereklyetartó feszület Közép-Európából, egy evangelista arasznyi bronzszobra Németországból, a XVI. század második feléből, több kisplasztika a XVII. század elejéről. Nagyházi gyűjteményéből való egy kétajtós, úgynevezett jezsuita szekrény is, ez francia munka a XVIII. század első feléből - és ezzel korántsem teljes a közismert galériástól átmenetileg az Iparművészetibe került tárgyak felsorolása. Polgár Árpád a barokk ezüstneműért és a régi órákért rajong elsősorban, így a XVII. századból augsburgi kehely és fűszertartó, nürnbergi pohár és hamburgi fedeles kupa szerepel tőle a tárlaton, de kölcsönzött asztali órákat is a XVIII-XIX. századból, morvaországi, illetve osztrák mestertől. A távol-keleti műtárgyakra és régi európai fegyverekre szakosodott Moró-antikvitás kínálatától nem áll messze a régiségkereskedő otthoni magántulajdona sem: van XVII. századi csontintarziás fokos Teschenből, vele egykorú szablya Indiából - utóbbit a XIX. század elején magyar főúri díszkarddá alakítottak át, hüvelyén a Bethlen família nemesi címerével.
Virág Judit és Törő István sem hiába vezet fel rendszeresen Zsolnay-fajanszokat a tulajdonukban levő galéria árverésein: otthonukból is egy óriás kaspó került elő erre a mustrára 1904-ből, Darilek Henrik tervezésében. Az osztrák Ernst Wastl és a görög Eleni Korani budapesti galériás házaspár a tavalyi budapesti tehénparádé sztárját, a 13 500 Swarovski-kristállyal kirakott, üvegszálból készült tehenet állította ki, a Milky Way elnevezésű alkotás a Manooi Light Creations műve.
Wagner István