Aligha tartják majd számon a Nagyházi Galéria legsikeresebb aukciói között a múlt heti négynapos sorozatot: az újítás, a babagyűjtemény árverezése nem jött be, az ötvenegy tételből csupán egy kelt el, az is 60 ezer forintos kezdőárán. Valószínűleg az időzítéssel volt a baj: a magyar gyűjtőket még nem érdekli az ilyesmi, a német nyelvterületen viszont már elhalt a nosztalgiahullám. Így a vegyes műtárgyak, bútorok 343 tételéből csak 173-on sikerült túladni, ezen belül viszont látványos sikert aratott egy XVIII. századi olasz komód, amely 600 ezres kezdésről 4,2 millióig lépdelt.
A többi műfajban a csúcsleütések többnyire a kikiáltási ár közelében maradtak. A ház erősségének számító régi mesterek 349 tételéből 190 kelt el, a legtöbbért egy Alsó-Rajna-vidéki fából faragott, festett Madonna a XV-XVI. század fordulójáról, 7 milliós kikiáltási és leütési árán. Komoly áremelkedést ért el egy francia bronz kisplasztika, amely 2,8 milliós indítás után 5,5 millióért talált gazdára. A XIX. századi festészet kínálatából egy magyar kép érte el a legmagasabb leütést: Poll Hugó pasztell Bretagne-i halászaiért 750 ezer forintos elvárás után 3,8 milliót adtak. A XX. századi piktúra 306 tételéből 192 kelt el; az egész árveréssorozat legdrágább tételének Szőnyi István Fürdőzők című 1920-as olajképe bizonyult, amelyet 13 milliós kezdőárán értékesítettek. Megtalálták vevőjüket az értékes ékszerek is: egy fehérarany gyűrűt egy fekete gyémánttal licit nélkül 6 millióért, egy francia aranybrosst, gyémántokkal és brillekkel kirakva, ugyanígy 3,6 millióért vittek haza.
Wagner István