Az idén száz kiállító érkezett hat európai országból a Kunst-Messe Münchenre, hogy október 13. és 21. között a vásárvárosban árusítsa műtárgyait, immár 52. alkalommal. A kínálat hagyományosan az ékszerektől a bútordarabokig, a régészeti leletektől a kortárs festőkig és fotóművészekig terjedt, de érezhetően érvényesült a rendezvényt tíz éve irányító Peter Henrich müncheni galériás azon törekvése, hogy a fiatalok célbavételével bővítsék a vevőkört. Ezt a célt szolgálták az olyan kezdeményezések, mint az antik és modern műtárgyak vegyítését ajánló speciális tárlatvezetések - a crossover zenei világdivatjának mintájára - vagy a "Next Generation", ahol a kispénzű ifjúság figyelmét olyan méltatlanul háttérbe szorult kategóriákra hívták fel, mint amilyen például a porcelán vagy az ezüstnemű.
Az utóbbi műfajban évről évre tudósítottunk a történelmi Magyarország területéről származó ötvösművészeti tárgyak magas kvalitásáról és árairól, de ezt egyre gyakrabban kísérték az erre szakosodott galériások panaszai is. A kínálat szűkül, a beszerzési lehetőségek szintúgy, az Európa-szerte megjelenő újgazdagok beszerzési szokásai fokozatosan a feketepiacra terelik át a forgalmat. A hagyományos műkereskedelmi csatornákon mind ritkábban jelent meg XVI-XVII. századi magyar termék, így amitől tartani lehetett, mára bekövetkezett: az idén már egyetlen müncheni standon sem bukkantak fel az erdélyi szász vagy anyaországi magyar mesterek gótikus és barokk remekei és a későbbi korokból sem akadt magyar ezüstre a Napi Gazdaság tudósítója.
A német galériások repertoárjában továbbra is a nürnbergi vagy augsburgi műhelyek remekei jelentik a csúcsot, de mivel ezek is kifogyóban vannak, ezért akarva-akaratlanul előtérbe kerülnek másodrendű vagy későbbi ötvöscentrumok (Drezda, Berlin, Frankfurt, Hannover, Köln és München), illetve provinciális manufaktúrák. A határokon kívül a történelmi német területek mellett Itáliáig szélesedik a skála, ami ugyan növeli a sokszínűséget, de bizonyos értelemben felhígulást is jelent.
Wagner István