Az alacsony árak ellenére sem születettek látványos eredmények a Nagyházi Galéria őszi festményárverésén, igaz, ebben közrejátszhatott a kései kényszerű időpont-változtatás is. Október 12-én XIX-XX. századi festményeket vittek kalapács alá, másnap délelőtt a variaárverésen pedig olcsó másolatokat és olajnyomatokat kínáltak; a két napon a 633 tételből 372 kelt el, de egyetlen leütés sem érte el a milliós határt. A legtöbbet egy ismeretlen holland mester XIX. század végi vásznáért adták: A dordrechti kikötő 650 ezer forintról indult és 850 ezer forintnál állt meg a licit. A bizonyos gyűjtői körben töretlenül népszerű két Neogrády közül Lászlónak a Tél a Tátrában című tájképe 240 ezerről 600 ezerig lépdelt, míg Scheiber Hugó Kávéházban című pasztellje 360 ezres elvárás után 550 ezerért kelt el.
Az antik bútorok és néprajzi tárgyak mindig a ház specialitásai közé tartoztak, a törzsközönség most sem csalódott a felhozatalban. Ez meglátszott az eredményeken is, október 15-én 376 tételből 205-öt értékesítettek és hat leütés végzett millió felett. A legdrágább egy emeletes osztrák írószekrény lett - 1760 tájáról, eredeti zárszerkezetekkel és veretekkel -, amelyet 2,8 milliós kikiáltási árán ütöttek le. Egy hasonló korú honfitársa 1,2 millióról 1,8 millióig araszolt, egy olasz darab pedig 650 ezerről 1,2 millióig ért. Egy ugyancsak a XVIII. századból való magyar garnitúra (szalonasztal hat székkel) 900 ezer forint helyett 1,4 milliót hozott. Steindl Ferenc műhelyéből egy 1850 körüli vitrin 1,2 millió helyett 1,3 millióért cserélt gazdát - valamikor József nádor tulajdonában volt -, egy 1718-as feliratú habán korsót eleve ennyin indítottak és ennyiért is adták tovább.
Wagner István