Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A sátoraljaújhelyi születésű Eisenberger Jenő izraeli kitérővel került az ötvenes évek elején Bécsbe. A sikeres üzletember 1989-től fordult komolyabban a műgyűjtés felé, Pozsonyban született feleségének - Vera Eisenbergernek - a hatására, aki korábban művészettörténetet tanult. Ő vitte el férjét a Dorotheum és a Sotheby's árveréseire, a világ leghíresebb múzeumaiba és - tavalyi haláláig - tanácsaival ő irányította a háttérből a vásárlásokat. A kollekció fő vonulatát az Osztrák-Magyar Monarchia korából való képek teszik ki, mégpedig az élvonalba tartozó festőktől. Ebből láthatunk most Budapesten, a Károlyi-palotában félszáznál több remekművet Száz év ragyogás összefoglaló címmel.
Rudolf von Alt klasszikus akvarelljeit a hazai közönség is jól ismeri, hiszen nemcsak az osztrák, hanem a magyar főváros festői részleteinek is hűséges krónikása volt. Itt és most milánói, római veduták mellett salzburgi és bécsi utcaképekben gyönyörködhetünk. A képzeletbeli utazást tovább folyathatjuk Schindler tájai révén Velencétől Dubrovnikig, Salzkammerguttól Alsó-Ausztriáig.
Schindler tanítványai köréből olyan hölgykoszorú vendégeskedik Budapesten, akiknek képei a bécsi árverések állandó sztárjai és egyre magasabb árakon cserélnek gazdát a Dorotheum avagy a Wiener Kunst Auktionen licitálásain az utóbbi években. Tina Blau, Olga Wisinger Florian, Marie Egner parkrészletei és virágcsendéletei hasonló témaválasztás esetén is őrzik alkotóik markáns személyi jegyeit, akárcsak Carl Moll fasorai. Utóbbi a Künstlerhaus ellen lázadó Secession művészeti menedzsere is volt és ezzel a tárlat rátér leghíresebb tagjai - Klimt és Kolo Moser - munkásságára.
Klimt két leheletfinom, elegáns és biztos vonalvezetésű ceruzarajza a tárlat gyöngyszemei közé tartozik, Moser 1914-es hegyvidékének erőteljessége pedig Kokoschka első világháborús tájaival vetekszik. A teljesség igénye nélkül emeljük ki még Alfred Kubin és Ernst Fuchs szimbolizmusát, Wotruba sarkos konstruktivizmusával szemben pedig Hundertwasser organikus dekorativitását, amelyet a hazai közönség a Műcsarnok korábbi, retrospektív tárlatáról ismerhet.
Az osztrák és a magyar piktúra között az átmenetet August von Pettenkofen és Kaufmann Izidor képei jelentik. Pettenkofen szolnoki képei tűzhelynél kuporgó cigánylányt és falusi vásárt ábrázolnak, 1850 tájáról. Az aradi kereskedőfamíliából bécsi nagypolgárrá vált Kaufmann Izidor zsánerjelenete viszont az 1880-as években keletkezett, míg szőrmesapkás, szakállas férfiportréja 1907-1908-ból származik: ez az alkotás a kiállítás jelképévé is vált a szórólapokon.
Hazai vizekre evezve ki-ki kedvére válogathat Csók és Czóbel zamatos festőisége, Rippl-Rónai jellegzetes portréinak pasztelles finomsága, Kádár és Scheiber koloritban gazdag dekorativitása avagy Vaszary franciás eleganciája között, amelyért magyar árveréseken kisebb vagyont kérnek az utóbbi időben.
Fényes Adolf alföldisége, Boromissza Tibor nagybányaisága mellett Tihanyi, Bálint Endre és Vajda Júlia szimbolikája jelent hidat Gyarmathy absztrakt européerségéhez. Vera Eisenberger jó tanácsadója volt férjének a képek vásárlásában - esztétikai és anyagi szempontból egyaránt -, hiszen az itt bemutatott Perlmutter Izsák, Iványi-Grünwald Béla avagy Ziffer Sándor árai is egyre magasabb régiókba kúsznak a magyar műkereskedelemben. Méltán ajánlotta Eisenberger ezt a reprezentatív vendégtárlatot tavaly elhunyt neje emlékének.
Wagner István
