Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legtöbbet - 300 ezer forintot, ami egyébként az alapár volt - K. Spányi Béla Delelés című vásznáért fizették. Rudnay Gyula Ökrösszekere kikiáltási árát megduplázva, 280 ezer forintért, Berkes Antal Párizsi utcája 110 ezerért talált gazdára. Az Iványi-Grünwald műhelyéből jelzésű képek 150-160 ezer forintért keltek el. Az anyag árverésének végén szereplő néhány kortárs kép többsége visszamaradt, Bótos Sándor Asztali csendélete 95 ezerért, Deim Pál 1982-ből származó Csend II. című szitanyomata alapáráért, 40 ezer forintért talált gazdára. Szánthó Mária aktjai esetében ismét bejött a papírforma: a szőke nő elkelt (150 ezer forintos kikiáltási árán), a barna visszamaradt. A festmények átlagos leütési ára 80 ezer forint körül alakult.
A második napon az igazi különlegességek a XVII. századi itáliai bútorok voltak, ennek megfelelően egy faragott diófa láda kezdőárát megduplázva, 2 millió forintért, egy szintén itáliai és diófa szekrényke 1,7 millió forintért cserélt gazdát. A szép kandallóórák enyhe áremelkedéssel, félmillió forint körüli árakon mentek el, egy osztrák állóóra az 1780-as évekből 1,9 millió forintos alapáron kelt el. A szintén osztrák írószekreter ára 2,4-ről 2,6 millió forintra emelkedett. A védett felvidéki írószekrény esetében 550 ezer forintról indulva 750 ezer forinton koppant az árverési kalapács.
A közönség sokallta az 1 millió forintos árat a meisseni porcelán levesestálért, nem akadt rá licitáló. A 44 ezerről indított, védett bécsi szecessziós ezüstbonbonier - több mint megnégyszerezve árát - 180 ezer forintig jutott. A gödöllői Brüll-villa szalonjának berendezése viszont egy tétel kivételével nem keltett érdeklődést, hiába származott Diósi Ödönné Brüll Adél, azaz Léda hagyatékából. Ady Endre múzsájának neve - úgy látszik - Magyarországon még nem árnövelő tényező.
Jankó Judit
