Az utóbbi években különösen megnövekedett a kereslet az erdélyi pénzek iránt a numizmatikai piacon. Ennek oka az, hogy korábban, a rendszerváltás előtt kevesen specializálódtak e területre, azóta viszont megnyíltak a határok és megnőtt az érdeklődés is a fejedelemség ritkaságai iránt. Az erdélyi pénzek közül különösen azok számítanak becsesnek, amelyeket olyan fejedelmek bocsátottak ki, akik rövid ideig uralkodtak.
Ennek megfelelően a mindössze egy évig uralkodó Rákóczi Zsigmond idején vert tízszeres aranyforint a magyar numizmatika történetében az eddigi legmagasabb kikiáltási árról, 4 millió forintról indult a Pannonia Terra aukcióján. Az 1607-ből származó, verdejegy nélküli pénz tényleges kezdőára azonban - a vételi ajánlatok miatt - ötmillióra emelkedett a licit időpontjára. Az aukció helyszínén mégsem alakult ki különösebb küzdelem a tízszeres aranyforintért, mert a teremben jelen lévő egyetlen ajánlattevőt senki sem akarta felüllicitálni, s így 5,5 millió forintért (plusz jutalékért) talált gazdára a Rákóczi Zsigmond-érme.
Jó áron, 2,6 millióért kelt el a szintén Rákóczi Zsigmond korabeli aranyforint az árverésen. Ez a darab egyébként ritkábbnak számít a tízszeres változatnál, alacsonyabb árát az indokolja, hogy az érme állapota nem volt kifogástalan. Barcsai Ákos 1659-es aranyforintja lett az árverés második legértékesebb tétele: 3,4 millió forintot adtak a pénzért, amelynek érdekessége, hogy csak 1659-ben vertek Kolozsváron aranyforintot a rövid ideig uralkodó fejedelem képével.
Kemény János (aki éppen Barcsai Ákos legyőzésével lett erdélyi fejedelem, de csak egy évig tudta megtartani e címet) verdejegy nélküli ezüsttallérja 2,2 millió forintért kelt el. Az aukción szerepelt érme az egyetlen fellelhető példány az 1661-es, verdejegy nélküli típusból. Ezért indokolt lehet az ezüstpénzhez képest rendkívül magas leütési ár.
A többi tétel közül megemlíthetjük az egymillió forint fölötti áron elkelt darabokat: ezek között volt Apafi Mihály kétszeres aranyforint csegelye (szögletes érme), amely 1,5 millió forintért talált gazdára. Egyaránt 1,3 millióba került I. Lipót hatszögű dukátcsegelye (ez azért unikális, mert 1699-es évszámmal csak nyolcszögletű példányok ismertek), valamint Báthori Gábor magángyűjteményekben ritka, 1613-as veretű aranyforintja. I. József 1708-as dukátja 1,4 milliót ért, Károly Róbert aranyforintja 1,2 millióra szökött fel a licit során, míg Hunyadi János és Bethlen Gábor egy-egy aranyforintja 1,1-1,1 millióért talált gazdára.
Végül egy ritkaság: II. Ulászló idején vertek először évszámmal jelölt pénzeket. Az első néhány évjárat egyikéből, 1501-ből származó ezüstdénár 170 ezer forintért kelt el az árverésen. Nem érte el a leütési ára az egymillió forintot annak az ezüsttallérnak, amelyet Apafi Mihály veretett. Mégis meg kell említenünk az 1672-es pénzt, mert Besztercén ebben az időben - vésnökök híján - ékszerészek csinálták a verőtöveket, s ez egyedi stílusú érméket eredményezett. Ennek köszönhetően majdnem megduplázódott a tétel kikiáltási ára: 500 ezerről 950 ezer forintra ugrott a leütési ár.
Szegő Iván Miklós
Szegő Miklós Iván