Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A Knight Alapítvány vendégtanáraként jött a régióba. Mivel foglalkozik ez a szervezet?
- Ez egy amerikai magánalapítvány - a Knight-Ridder lapcsalád van mögötte, húsz újsággal az USA-ban -, s újságírók külföldi oktató munkáját támogatja.
- Milyen elképzelésekkel érkezett Magyarországra, és az itt töltött fél év alatt milyen tapasztalatokat szerzett?
- Amikor Magyarországra és Szlovákiába jöttem dolgozni, valójában nem is igazán tudtam, hogy mit várhatok, mert korábban nem sok időt töltöttem ebben a térségben. Azt azonban most mindenesetre megtapasztalhattam, hogy a regionális televízióknál nagyon kreatív emberek dolgoznak.
- Ön szerint mennyire tudnak függetlenek lenni ezek a televíziók, tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok sok esetben tulajdonosai a csatornáknak, illetve támogatásban részesítik azokat?
- Az általam meglátogatott televíziók bevételének körülbelül felét teszi ki a városi, önkormányzati támogatás. Az emberek emiatt tényleg azt gondolják, hogy ezek az állomások politikai befolyás alatt állnak, de én azt hiszem, hogy ez azért nem feltétlenül van így. Van egyébként olyan tévé is - például a békéscsabai Csaba Televízió -, amely magánvállalkozás és egyáltalán nem kap önkormányzati segítséget.
- Milyen forrás áll még a rendelkezésükre?
- A csatornák pályáznak, például ORTT-forrásokra, de más lehetőségeket is próbálnak megragadni, származik bevételük a reklámidők értékesítéséből is.
- Van esetleg receptje arra, hogyan lehet növelni a reklámbevételeket?
- Ennek többféle módja lehet. Először is meg kell győzni a helyi cégeket arról, hogy a reklám segítheti a tevékenységüket. A legtöbb vállalat ugyanis csak költségként tekint a reklámra, tehát a kiadási oldalát látja. Pedig valójában ez is egy beruházás a további üzletmenet, fejlődés érdekében. Képezni kell tehát a helyi vállalkozókat, vállalati vezetőket arra, hogy felismerjék, mit jelenthet számukra a reklám, a helyi reklám. A magyarországi televízióknál továbbá felül kell vizsgálni a reklám más kérdéseit is. Valószínűleg mindent meg kell változtatni ennek kapcsán, például az árképzési struktúrát. Ezt azért merem állítani amerikaiként a magyar televíziózásról, mert bár az emberek úgy vélhetik, hogy a televíziós üzlet mindenütt más és más, nem így van: a működési környezet lehet eltérő az egyes országokban, de van, ami ugyanúgy működik mindenütt a világon, ilyen például a reklám.
- Az írott sajtóban növekszik a helyi újságok szerepe Magyarországon. A televíziózás terén mi a helyzet?
- A lakosság igényli a helyi híreket, ezek sugárzása alatt a helyi televíziók nézettsége több mint 70 százalékkal megugrik a körzetekben az országos csatornák kárára. Amint azonban a hírműsor a helyi televízióban véget ér, a nézők általában azonnal átkapcsolnak valamelyik országos csatornára.
- Mit szól az újságírók magyarországi javadalmazási rendszeréhez, tekintettel a médiában is elterjedt kényszervállalkozói gyakorlatra?
- Két dologról van szó. A magyarországi regionális televízióknál is valóban eléggé elterjedt gyakorlat, hogy külsős újságíróknak adnak ki munkát. Ezt nagyon rossz ötletnek tartom, több szempontból is. Amennyiben ugyanis valaki újságíró és nem állásban, hanem vállalkozóként dolgozik, nem bízhat abban, hogy mögötte áll a cég, ami egyes, „izgalmasabb” munkák esetében nem mindegy. Ugyanakkor - ahogyan kiszámoltam - körülbelül 46-48 százalék közteher rakódik itt a bérekre. Ez nagyon magas arány és kifejezetten arra ösztönzi a munkaadókat, hogy ne munkavállalóként foglalkoztassák az újságírókat. Ez a költség egyébként az USA-ban 28 százalék.
- Hol folytatja Budapest után?
- Előbb Romániában folytatom az oktatást, s ott, illetve a térségben körülbelül májusig maradok.
