Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A NAPI Gazdaság eheti filmkritikája
Az angol H. G. Wells 1898-ban megjelent Világok harca című regénye – ma már sci-fi-klasszikus – a legnagyobbat akkor durrant, amikor 1930-ban Halloween előestéjén, rádiójáték formájábán Egyesült Államok-szerte sugározták Orson Welles rendezésében. A hangjáték így kezdődött: „Hölgyeim és uraim, megszakítjuk adásunkat, hogy ismertessük a Rádióhírek Nemzetközi Ügynökségének rendkívüli hírét: 7.40-kor Farrel professzor, a chicagói obszervatóriumból tájékoztatott bennünket arról, hogy robbanásokat észlelt a Marson, amelyek szabályos időközökben következnek be...” Majd később, amikor kiderült, hogy itt nem másról, mint a marslakók inváziójáról van szó, Amerika-szerte kitört a pánik – az esetet a mai napig a médiatörténet egyik legnagyobb átveréseként tartják számon.
Wells műve ezután egy csapásra világhírű lett, holott valójában nem egy irodalmi remekmű. A történet elég egyszerű, bár megjelenésekor – a XIX. század végén – a téma, a Mars-lakók támadása teljesen újszerű volt. Az író több művét – a Világok harca mellett a Láthatatlan embert, Dr. Moreau szigetét vagy az Időgépet – is felfedezte magának a filmipar. A Világok harcát először 1958-ban vitték celluloidra, majd a nyolcvanas évek végén filmsorozat készült belőle. (Részben Wells műve ihlette például Tim Burton Támad a Mars című sci-fi-paródiáját is.) Most pedig Hollywood mesegyárosa, Steven Spielberg porolta le a könyvet. Hogy miért, arra nem ad egyértelmű választ az elkészült film, amely meglehetősen anakronisztikusnak hat a XXI. században.
Az alapötleten kívül nem sokat tartott meg az eredeti műből Spielberg, hiszen a film a jelen időben, az Egyesült Államokban játszódik, a regény helyszíne viszont a XIX. századi Anglia. A mozi főhőse, egy elvált, gyerekeivel szót érteni nem tudó kétkezi munkás (Tom Cruise), míg Wells egy tisztes családi és polgári életet élő írót tesz ki az űrlények megpróbáltatásainak. A rendező az eredeti könyvből fő motívumként megtartotta az űrlények Földre jutási technikáját, valamint a prológus és az epilógus is szöveghű, de nagyjából ennyi a wellsi benne. A modern amerikai hős előbb a gyerekeivel, majd az űrlényekkel kerül konfliktusba, ám az utóbbi kapcsán megoldódik az előbbi. A szerep Cruise-tól nem kíván túl nagy színészi alakítást, ám neki még ezt is sikerül alulszárnyalni. Spielberg amúgy sem bízta a véletlenre a szereposztást, hiszen a folyamatosan nagy szemekkel rettegő, klausztrofóbiás kislány szerepében az álomgyár legújabb gyereksztárja, Dakota Fanning sikítozik, s Tim Robbins is élvezetes, mint pszichopata, kezdő baltás gyilkos.
A film az egyszerű történetet látványosan tálalja, de nem hoz a műfajban semmi újat. A marslakókkal már találkoztunk a Függetlenség napjában, az effektek nagy részével a Csillagok háborúja legújabb epizódjaiban, a Titanicban, az A. I. – Mesterséges értelemben vagy a Jurassic parkban. Amerika pedig tovább félhet az idegenek inváziójától...
