Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fokozatosan kiürítik a Líbiát Olaszországgal összekötő GreenStream gázvezetéket, biztonsági okokból - közölte tegnap az olasz Quotidiano Energia energiaipari lap, forrásai megnevezése nélkül. A leállítás hírét megerősítette az Edison energiaipari társaság is, amelyet a La Repubblica honlapja szerint az ENI S.p.A. informált arról, hogy nem áll módjában teljesíteni vele szemben fennálló gázszállítási kötelezettségeit. A nehézségekről már hétfő este óta érkeztek hírek, de a gazdasági minisztérium energiaügyekben illetékes államtitkára, Stefano Saglia csak annyival kommentálta ezeket egy konferencián, hogy ha megszakadnak a szállítások, akkor rendelkezésre állnak a tartalékok. A gáz kérdése nem csupán technikai okokból merült fel Rómában: a Február 17. líbiai ellenzéki csoport internetes üzenetben közölte "az EU-val és különösen Olaszországgal", hogy miután nem reagáltak a Kadhafi-rezsim mészárlásaira, megakadályozzák a gázszállításokat.
Az olaszokat joggal aggaszthatta a líbiai csapok elzárása, miután tavaly az összfogyasztás 11 százalékát fedezték az észak-afrikai országból származó 9,4 milliárd köbméter gázzal; a földgáz zöme a 2004 ősze óta működő, 75 százalékban az ENI, 25 százalékban a líbiai állami olajtársaság (NOC) tulajdonában levő GreenStreamen érkezik a szicíliai Gelába. A gazdasági minisztérium korábbi közlése szerint a vezeték kiesése esetén az orosz szállítások növelésével, illetve a Transitgas vezetéken Észak-Európából is szerezhetnének utánpótlást. A tárca mára összehívta a rendkívüli esetekben ülésező gázbizottságot a líbiai energiaimporttal kapcsolatos bizonytalanságok miatt. (Olaszországnak 90 napra elegendő olaj- és 30 napra megfelelő gáztartaléka van.)
Hogy a gázszállítások kiesése tényleg ilyen könnyen pótolható lenne, azt egyelőre egyik érintett se erősítette meg, de Olaszország ettől függetlenül is talán minden más európai országnál több aggodalommal figyelheti a líbiai fejleményeket, és nem csak azért, mert egykori gyarmatáról van szó. Miután 2003-ban feloldották a Líbiát a nyolcvanas évek közepe óta sújtó uniós embargót, az állami líbiai befektetési ügynökség (LIA) pedig az olajárbevételeknek köszönhetően mintegy 65 milliárd dollárnak keresett befektetési lehetőséget, Olaszország páratlan sebességgel szervezte újjá ottani kapcsolatait. (Korábban a FIAT ápolt szoros viszonyt a LIA elődjével, a Laficóval: ez 1976-ban 10 százalék körül részesedett a legnagyobb olasz magánvállalatban, de 2006 óta a líbiai FIAT-hányad nem éri el a tőzsdei bejelentési kötelezettséggel járó 2 százalékos küszöböt.). A kapcsolatépítés csúcsaként Silvio Berlusconi 2008 augusztusában együttműködési és barátsági szerződést írt alá Bengáziban az általa a "szabadság vezérének" nevezett Kadhafival, s ebben húsz év alatt 5 milliárd eurónyi líbiai beruházásra vállalt kötelezettséget, hivatalosan az 1911-1943 közti ottani olasz uralom idején okozott károk ellentételezéseként. E beruházások a tervek szerint főleg sztrádaépítésben öltöttek volna testet, eddig azonban inkább Líbia használta ki a szerződés kínálta lehetőségeket. A legnagyobb vihart talán az UniCredit S.p.A. bankban szerzett, összesen közel 7,5 százalékos líbiai tulajdonrész váltotta ki - tavaly ősszel lényegében emiatt kellett mennie az UniCredit vezérének, Alessandro Profumónak -, de nagy jelentőségű líbiai üzletekben vesz részt az ENI, illetve a 30 százalékban állami kézben levő, a hadiiparban is erősen érdekelt Finmeccanica-csoport is.
