Az európai bankvezérek gyomra szinte egyszerre rándulhatott össze idegesen, amikor a múlt csütörtökön értesültek arról, hogy a J. P. Morgan Chase & Co. mintegy 58 milliárd dollár értékű tranzakcióban megveszi a Bank One Corp.-ot. Majdnem mindegyik uniós tagállamnak van ugyanis egy-két olyan bankja, amelyik az USA-ban terjeszkedne.
A tét óriási: a világ vezető bankjai között lassan kialakul a „bajnokok ligája”, és ide a brit HSBC Plc kivételével egyetlen európai bank se fér már be. A kontinens bankjai piaci értéküket és mérlegfőösszegüket tekintve egyaránt lemaradtak. Nem bizonyítható, hogy korreláció lenne egy bank mérete és nyereségessége között, a gyakorlatban mégis legalább három fontos tényező szól a nagybankok mellett: a magas állandó költség megoszlik, a multinacionális cégek óriási hiteligényét házon belül tudják finanszírozni, és könnyedén tudnak különböző működési területeken növekedést produkálni. Ezek közül az utóbbi a legfontosabb, mert nagyobb felvásárlások nélkül beszűkülnek lehetőségeik és így maguk válnak akvizíciós célpontokká - mondja az UBS befektetési bank szektorelemzője, aki szerint a veszély a legnagyobbakat európaiakat is fenyegeti, mert egyikük sem volt képes az USA-ban terjeszkedni. Ennek legfőbb oka, hogy részvényárfolyamaik elmaradnak egyesült államokbeli vetélytársaikétól, így csak nagyon drágán juthatnának ottani többségi részesedéshez. A másik nehézség, hogy az USA-ban zajló konszolidációban a nagybankok azokkal a kisebb riválisaikkal házasodnak össze, amelyek az európaiakat is vonzanák. A kisbankok pedig azért nem érdekelnek senkit sem, mert éppen a nagyok által támasztott verseny miatt növekedési lehetőségeik igen korlátozottak.
Bana Péter