A lanyhuló piaci kereslet közepette az európai autóipari cégek egyre nagyobb hangsúlyt adnak az újonnan kifejlesztett gépjárművek aktív és passzív biztonsági tényezőinek, sőt a tervezők figyelme a veszélyeztetett gyalogosok védelmére is kiterjed. A Ford-csoporthoz tartozó svéd Volvo 1959-ben kezdte meg beszerelni gépkocsijaiba a hárompontos biztonsági övet szériatartozékként, és a márka azóta is élen jár e téren. Az amerikai tulajdonos a biztonsági szempontokat előtérbe helyező szemléletet ugyancsak magáévá tette. A DaimlerChrysler által kifejlesztett Mercedes A osztályú modellek kezdeti stabilitási problémáinak elhárítására született meg az úgynevezett elektronikus stabilitásőrző program (ESP), amely ma már bizonyos alapkategóriák felett szintén alapfelszereltségnek számít.
A gyártók által közösen felismert piaci szükségszerűség hozta létre öt évvel ezelőtt az úgynevezett új személygépkocsi-értékelő programot (NCAP), amely független, nemzetközi szervezetként értékeli a friss műszaki fejlesztések biztonsági paramétereit (az új Laguna modell ritkaságnak számító maximális, ötcsillagos minősítésére a Renault marketingprogramja gyakran hivatkozik).
A biztonsági paraméterek javítását célzó többletköltségeket a gyártók csak becsülni tudják, hiszen ezek ma már szervesen beépülnek a fejlesztés teljes folyamatába. A ma folyó fejlesztések döntő hányada az aktív biztonság megerősítésére irányul; egy friss tanulmány például megállapította, hogy a balesetek közel 90 százaléka a veszély időben történő észlelése esetén elkerülhető lenne. A mérnökök arra törekednek, hogy a jövő autóiban a mechanikus vezérlőberendezéseket elektromotorok váltsák fel, a feleslegessé váló fék- és kormányrásegítő hidraulikák kiiktatásával a járművek könnyebbek, megbízhatóbbak és biztonságosabbak is lesznek. A járművek homlokfala ütközésbiztonságának javítása céljából esetleg európai szabvány kidolgozása is szükségessé válhat.
(NAPI)
Sebő Gábor