Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A lengyel kőolajiparnak eddig egyetlen vállalatát sikerült eladni külföldi stratégiai befektetőnek - azt, amelyiket nem lett volna szabad privatizálni. A többiek a tőkehiány miatt nem tudták végrehajtani a szükséges fejlesztéseket, így nem versenyképesek, és egyre jobban háttérbe szorulnak a hazai piacon is - állapította meg a legfelső számvevőszék szerepét betöltő NIK átfogó vizsgálata eredményeként. Mint a Gazeta Wyborcza beszámolt róla, az ellenőrzés kiterjedt a kőolajipar privatizálásának feladatával megbízott Nafta Polskára, mind a hét olajfinomítóra, a tárolt készletek felhasználásának igazgatóságára (DEC) és a kőolajvezetékeket üzemeltető vállalatra. Ezek közül egyedül a DEC-re találtak külföldi befektetőt, holott azt stratégiai jelentősége miatt egyáltalán nem akarták privatizálni.
A külföldiek távolmaradása miatt nem valósultak meg a tervezett korszerűsítések, ezért az ágazat versenyképtelen - ami részben a politikusok bűne. Az ágazat szerkezetátalakításának programját ugyanis 1995-2000-ben háromszor alakították át. Például a privatizációs bevételeket az eredeti koncepció szerint az olajipar modernizálására fordították volna, a módosítások értelmében viszont ez az összeg - 5,8 milliárd zloty - a költségvetés bevételeit gazdagította. A NIK azt is sérelmesnek találta, hogy 1999-ben formailag ugyan nem kifogásolható módon választották ki a legnagyobb kőolajcég, a PKN Orlen elnökét, de a döntésben csak másodrendű szempont volt a szakértelem és a pályázatok komolyságát megkérdőjelezi, hogy mindössze nyolc napot adtak azok benyújtására. A vizsgálat megállapította, hogy egyre csökken az állami nagyvállalatok piaci részesedése. A PKN néhány éve még a hazai piac több mint 60 százalékát birtokolta, ez mintegy 10 százalékkal csökkent. Míg 1995-ben a PKN és a gdanski finomító tulajdonában volt a lengyelországi benzinkutak több mint fele, mára ez 35 százalékra süllyedt.
B. T. J.
