Mennyiben befolyásolják a kormány megszorító intézkedései az Ön által vezetett minisztérium négyéves terveit?
Nem befolyásolják, hiszen a tervek már a körülmények ismeretében születtek. Ez egy más karakterű négy esztendő lesz, mint ami elmúlt. Már az előző ciklusban is folyamatosan rávetült minden tárca tevékenységére a karcsúbb állam terve, most a helyzetkép egyszerűbb, és ezt a miniszterelnök mindenkivel jó előre tudatta. Védelmezem én is a tárcám büdzséjét, de az összes többi miniszternek is kevesebb pénze van és nekik a maguk szempontjából nem kevésbé nyomós társadalmi feladataik és érveik vannak, mint nekem. Egymás rovására nem lehet egyensúlyt teremteni, nem lehet olyan modern és karcsú államot készíteni, amilyenre ez a kormány felesküdött. A következő 4 év fő karakterét két egymással párhuzamosan jelen lévő, de ellentétes irányú tevékenység adja: az egyik oldalon a karcsúsítás, az állam-kisebbre vétele és erőforrásszűke, a másik oldalon pedig nagy expanzió a fejlesztésekben a ránk szakadó EU-forrásokból. Röviden ez a képlet. Egy óriási, ha úgy tetszik menedzseri kihívás, amit én történelmi lehetőségnek tekintek, természetesen történelmi felelősséggel.
Gondolja, hogy a következő négy évben gondolkodásmód terén is képes Magyarország valamilyen áttörést elérni? Célzok itt például a fenntartható fejlődésre és a hazai környezettudatosság alacsony szintjére.
A kérdés nagyon jó, de a válasz több szempontból is nagyon nehéz. Minél kevésbé értett az aktuális környezetvédelmi miniszter ehhez a szakmához, annál hosszabban beszélt arról, hogy milyen fontos lenne a szemléletváltozás. Valóban nagyon fontos lenne, de ennek van egy, a társadalmi valóságban gyökerező realitása. Egy adott országban a környezeti szemlélet megléte, nemléte, vagy egy meghatározott szinten léte alapvetően determinált az ország egyéb kondíciói által. A fenntartható fejlődés eszméjének elfogadása a társadalom széles rétegei által izgalmas dolog, de egyelőre, amíg egyes kutatások szerint az emberek 97 százalékának fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent, nehéz értelmezni. Hogy milyen fokú a környezeti tudatosság vagy a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség egy adott országban, az nagyon erősen függ az ott lévő gazdasági fejlettségtől, a kulturális, képzettségi és egyéb színvonaltól, függ a demokratikus viszonyok jó működésétől, tehát ezer más faktortól. Tény, hogy egyes országok lényegesen előbbre tartanak, mint mi. Én azt gondolom, hogy nem lehet egy ilyen hirtelen, ugrásszerű fejlődési pillanatot elképzelni. E tekintetben nem lesz minőségi váltás a következő négy esztendőben sem, mint ahogy korábban sem volt, mert lassú, szerves előrehaladás folyik.
Van-e Ön szerint a megszorító intézkedések között környezeti szempontból aggályos tervezet, például a súlyadó szabályozásának megváltoztatása, amely akár a gépjármű-park elöregedéséhez is vezethet?
Ezzel az érvvel én is előhozakodtam, de két megközelítésmód ütközött egymással: az egyik a környezeti, a másik a szociális. Jóllehet én a környezeti érvet nagyon fontosnak gondolom, ha az egész intézkedéscsomagban azt próbáljuk szem előtt tartani, hogy a rendszer társadalmi igazságossága javuljon és a hátrányosabb helyzetben lévők számára ne romoljanak a kondíciók lényegesen, akkor ez a döntés érthető. Bár én nem titkolom, hogy nem örülök neki.
A későbbiekben megpróbál majd változtatni a súlyadó rendszeren?
Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindenképpen újra kell tárgyalni ezt az ügyet, de legalábbis meg kell keresni azokat az ellensúlyozó szabályozókat, amelyek ezt a kedvezőtlen irányultságot megváltoztatják. Az is igaz ugyanakkor, hogy az új rendszer két faktort vesz figyelembe: az egyik az autó kora - ezt tekinthetjük a szociális oldalnak -, a másik pedig a lökettérfogat, amely minél nagyobb, annál környezetszennyezőbb. Utóbbiban egyértelműen a "fizessenek a szennyezők" elve jelenik meg.
Apropó környezetszennyezés. Terveznek-e a káros anyag kibocsátó kis- és nagyvállalatokkal szemben a mostaniakhoz képest új szankciókat? Várhatóak-e szigorítások?
Alapvetően az a kérdés, hogy akarunk és tudunk-e extra terheket róni a magyar gazdaságra. Magyarország az uniós csatlakozással rengeteg új követelményt a nyakába vett. Először ezeket teljesítsük jól. Én nem tartanám korrektnek, ha emellé barkácsolnánk egy saját, még szigorúbb rendszert. Az uniós szabályozások nagyon nagy pontossággal adnak feltételeket, amelyeknek eddig mindig meg tudtunk felelni, de hát jönnek az újabbak, hiszen a jogalkotás ott is folyamatos - épp elég ez. Nem hiszem, hogy a meglévő szabályozókon túl sok újjal kellene előhozakodni. Persze lesz ilyen, például mi is bevezetjük a biztosítékadást a veszélyes tevékenységekre. Néhány területen azonban szükség van pontosításra, csiszolásra, rendbe tételre. Ott van például a termékdíjak kérdése: itt én is úgy látom, hogy a szabályozás olykor felesleges egyes termékek, vagy egyes termékdíjak esetében és szükségtelen bürokráciát eredményez.
Tehát a sokat vitatott termékdíjak területén is lehetnek változások?
Ha szükségessé válik - hiszen a mi termékdíjas szabályozásunkat megtámadták -, és nem tudjuk megvédeni az Európai Bíróság előtt, akkor kell helyette egy másik. Az italcsomagolás darab alapú termékdíja néhány cégnek igen súlyosan vágott az érdekeibe. Ha ezek a vállalkozások ezzel a meglehetősen szelíd mostani szabályozással elégedetlenek, létezik egy alternatív megoldás: az a Németországban már bevált kötelező termékdíj, ami minden termékre, minden csomagolásra vonatkozik, nem csak a visszaválthatóra, hanem az eldobhatóra is. Szerintem megfontolandó, hogy Magyarországon is térjünk vissza ehhez a gondolathoz.
Az Ön miniszteri kinevezése ellen májusban 16 zöld szervezet tiltakozott. Ezek után tud majd együtt dolgozni velük? Milyen lépéseket tervez a zöldekkel való kooperáció során?
Nem igen volt elődöm, akinek ne lett volna olykor gondja egyes zöld szervezetekkel való együttműködéssel. Nem gondolom, hogy ez fokozódni fog, és nincs is szándékomban szítani a feszültséget, de úgy vélem: egy környezetvédelmi tárca más megközelítésmódot képvisel és kell is, hogy képviseljen, mint a zöld mozgalmak. Érdekes módon az ominózus tiltakozással, majdnem egyidejűleg gazdasági érdekcsoportok is ágáltak a tárca vezetése, politikája ellen. Az italcsomagolók elmondták, hogy milyen borzasztó dolog történik itt: zöldek vezetik a tárcát, aztán az erdőtulajdonosok is protestáltak, mondván: tűrhetetlen, ami itt történik. A zöldek meg a másik oldalon úgy vélték, hogy túl puha a környezetvédelmi tárca. Egy miniszternek mindig az érdekütközések középpontjában kell állni, Szkülla és Karübdisz között kell hajózni, és ha az ember bármelyikhez túl közel kerül, abból súlyos bajok származhatnak.
Visszatérve a zöldekre. Legyünk világosak: ma Magyarországon nem zöld párt van kormányon, és én sem fogok zöld párti programot megvalósítani. Én egy liberális illetve szocialista és liberális programot viszek véghez, mert ilyen kormány van jelenleg hatalmon. Hat zöld párt indult el a mostani választásokon, és ezek a választók kilenc ezrelékének a szavazatát nyerték el. Nyilvánvaló, hogy ezek a zöld pártok és a civil szervezetek csak részben alkotnak közös halmazt, de ezzel együtt a zöld mozgalom felvetései, követelései szükségképpen lényegesen többek és radikálisabbak, mint amit a társadalom összérdekei tolerálhatnak. Egy államférfinak pedig ezt kell képviselne. A környezetügy nagyon erősen átitatott társadalmi és civil fellépésekkel. A tárcának és a zöld mozgalmaknak erősen együtt kell működni minden olyan kérdésben, amiben együtt lehet működni, de vannak olyan pontok, ahol ez a kooperáció véget ér. Ez az én lelki világom számára nagy csapás, mert a gondolkodásom sok tekintetben egybeesik a környezetvédő szemléletű emberekével, de a határt meg kell húzni.
Sólyom László, a zöld köztársasági elnök mennyiben segíti a környezetvédelem ügyét?
Rendszeresek a találkozóink az elnök úrral; ezt hol az én kezdeményezem, hol ő. Az elmúlt évben szinte negyedévenként leültünk és megosztottuk egymással a gondolatainkat. Próbáltam részleteiben is tájékoztatni őt az aktuális környezeti ügyekben. Nagyon fontos dolognak gondolom, hogy a köztársasági elnök ilyen téren elkötelezett. Ennek a posztnak ráadásul nem csak hazai szerepe van, hiszen Sólyom László nemzetközi útjai során is fel tudja vetni és képviselheti a hazai környezetvédelmi álláspontokat és törekvéseket.
