Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lapunk visszakereste a jobboldaliak 1998-as, illetve a baloldaliak 2002-es választási programját, majd összevetettük azt a négyéves teljesítménnyel. Az eredmény felemás, az ígéretek egy része nem valósult meg, amit részben a választásokkor megszokott „nagyotmondás” kényszere, részben az időközben megváltozott makrokörnyezet okozott.
Haladjunk sorjában, először tekintsük át, mit ígért 1998-ban a Fidesz. A párt honlapján nem találtuk nyomát a programnak, sőt az interneten is csak hiányos másodlagos közlésekre bukkantunk. Végül a Fidesz sajtóosztálya segített ki minket egy kivonatos, csak a adózásra vonatkozó részeket tartalmazó programmal. Ebből sok minden nem derül ki, általánosságban említik a közterhek csökkentésének szükségességét mind a családok, mind a vállalkozások esetében. Ígéretet tettek egyszeri, nagyarányú szja-csökkentésre. Az akkori koalíciós kormány által benyújtott első adótörvényben ennek megfelelően az addigi hatról háromra csökkentették az szja-kulcsok számát, viszont a sávhatárokat úgy állították be, hogy ellensúlyozzák az előbbi lépés miatti bevételkiesést. Így az átlagos és az alatti jövedelműek adóterhelése emelkedett a tábla alapján, a magasabb jövedelműek viszont jobban jártak. A nettó pozíciót azonban befolyásolták a családi vagy a lakásépítési hitelek után igénybe vehető kedvezmények. (A jelenlegi kormány szerint ennek forrását az adójóváírásból vonta el a Fidesz, sőt kevesebbet folyatott vissza, mint amennyivel megcsapolta a jóváírások keretét.) Másik, manapság sokszor visszaidézett „fogadalma” volt a pártnak a tb-járulékok lefaragása (most is ez az egyik fő eleme a választási programjuknak). Akkor 25 százalékos tb-járulékot tűztek ki célul, de a ciklus végére „csak” 29 százalékig jutottak, ám ez is 10 százalékpontos mérséklésnek felelt meg (ennyit ígérnek most is). Alacsonyabb lett 1 százalékponttal a munkaadói járulék is, viszont hasonló mértékben emelkedett a munkavállalói járulék. A trükk azonban nem is ez volt, hanem a tételes egészségügyi hozzájárulás megemelése: míg 1999-ben még havi 3600 forintot kellett fizetniük a vállalkozásoknak, a ciklus végére 4500 forintra nőtt ez a teher. Mindeközben pedig a járulékfizetési plafont is 2,36 millió forintra növelték az 1999-es 1,8 millióról, így biztosítva további bevételt a költségvetésnek.
A forgalmi adókban elsősorban az uniós követelmények miatt volt változás abban a ciklusban: az áfakulcsok ugyan nem változtak, de például a cigaretta jövedéki adója 114 százalékkal emelkedett abban az időben, és az üzemanyagnál is 77 forintról 103,5 forintra nőtt az adóteher. A társasági adókulcs is maradt végig 18 százalék, viszont megjelentek újfajta beruházási kedvezmények, melyek már az uniós harmonizációt szolgálták. Összességében elmondható, hogy a jobboldali koalíció a kis- és középvállalkozásokat elsősorban nem az adórendszeren, hanem fejlesztési programokon keresztül (például vissza nem térítendő módon) támogatta.
A 2002-től kormányzó szocialisták akkori választási programja ma is megtalálható a párt honlapján, így könnyebb az összevetés, egyben több „eltérésre” is fény derül. Kezdjük azzal, amit túl is teljesítettek kormányzásuk alatt: a minimálbér már a választás évében adómentessé vált az adójóváírás növelésével, holott ezt a programban csak a ciklus végére ígérték. Nem voltak ilyen szavatartók az szja-tábla átfaragásakor: 2003-ra 13–25–40 százalékos kulcsokat ígértek, ebből lett végül 20–30–40 százalék, majd a ciklus végére redukálódott két kulcsra a rendszer (18–36 százalék), bár erre külön nem tettek ígéretet.
Eddig a jó hír a baloldali szavazóknak, mert a többi területen gyakran a közelébe sem jutott a párt annak, amit ígért. Érzékelhető járulékcsökkentés például nem volt a ciklus alatt, sőt egyáltalán nem változtak a tb-járulékkulcsok, viszont bevezették a 4 százalékos vállalkozói járulékot. A kormány sikerként próbálja beállítani a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetését, ám ezt a ciklus első felére ígérték, miközben csak idén novemberben kerül ki végleg a rendszerből ez a közteher. Ők sem óvatoskodtak a járulékplafon emelésével: első lépésben 3,9 millió forintra növelték a plafont, ami idén már 6,3 milliónál jár (persze ez követi a bérek növekedését is).
Nem váltották valóra az „álmukat” az adóadminisztráció terén sem. A választási programban a 30-40-féle adófizetési jogcím összevonását és a kapcsolódó számlaműveletek egyszerűsítését ígérték, továbbá azt, hogy a hónapon belül különböző időpontokban esedékes fizetési kötelezettséget egyetlen napra és egy számlaszámra redukálják. Szerepelt a programban az átalányadózás kiterjesztése a társas vállalkozásokra és az áfára egyaránt – nos, erre is egyre kevesebben emlékeznek, bár ilyesmi lehet az eva. Volt, hogy az élet írta át a programot, például 2004-ben, amikor félresiklott a költségvetés, és pótlólagos bevételekre, így a cégautóadó 100 százalékos emelésére vagy a forrásadó 25 százalékra növelésére volt szükség. Számos új adót (környezetterhelési, regisztrációs) is bevezettek a kormányzás során, amelyek a fiskális szempontok mellett az uniós követelményeket és a közteherviselés elvének érvényesítését is szolgálták. Beléptek viszont kedvezmények, az iparűzési adó leírhatóvá vált a társasági adó alapjából, és a ciklus végére a foglalkoztatás javítására járulékkedvezményekben is részesülhetnek a vállalkozások. Ebben a ciklusban nem emelkedett az üzemanyagok jövedéki adója, sőt a gázolajé csökkent, viszont a cigaretta adója növekedett az uniós kényszer miatt. A ciklus végére aztán belehúztak, 16 százalékra csökkent a társasági adó (sőt belépett a 10 százalékos kulcs is), illetve mérsékelték a felső áfakulcsot, ami elemzők szerint fiskálisan egy korai, ezért elhibázott, viszont politikai szempontból jól kommunikálható döntés volt. A vállalkozások azonban ebben a ciklusban sem voltak elkényeztetve az adópolitika által...
