Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szén-dioxid-kibocsátás szerkezete igen színes képet mutat a régióban. Az unión belül a kibocsátás legnagyobb része az ipari szektoron belül a tüzelőberendezésekből származik, de jelentős mértékű az ásványolaj-feldolgozásból, cementklinker működéséből, a fémek termeléséből eredő szén-dioxid-kibocsátás is. Ezen belül Magyarországon a tüzelőanyagok kibocsátása adja a teljes mennyiség nyolcvan százalékát - derül ki a Deloitte környezetvédelmi munkacsoportjának jelentéséből.
Az unió összesen több mint kétezer telephely szén-dioxid-kibocsátását regisztrálja a régióban, számukra 440 millió tonna a megengedhető kibocsátási mennyiség évente - ebbe a körbe nem tartozik bele sem Bulgária, sem Románia, mert a két később csatlakozott állam még nem tartozott az üvegházhatású gázok kereskedelmi rendszeréhez.
A telephelyek kibocsátása között, illetve a kibocsátás volumenének változásában is jelentős szórások figyelhetők meg. A régióban a 2007-es kibocsátás több mint hetven százalékát, összesen 227 millió tonnát mindössze 77 telephely adta. Ez a teljes nyilvántartásba vett telephely mindössze négy százaléka. Kedvező jelenség, hogy a GDP rendre nagyobb arányban nő, mint a kibocsátás, vagyis az egyes vállalkozások növekedésükkel együtt egyre nagyobb gondot fordítanak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére.
A régió ténylegesen kibocsátott szén-dioxid-mennyisége 2007-ben 382, 2006-ban 374, 2005-ben pedig 367 millió tonna volt. A változás belső szerkezete szerint igen vegyes, hogy hol növekszik és hol csökken a kibocsátás. Az első vizsgált évben, 2005-ről 2006-ra a telephelyek negyven százalékánál nőtt, hatvan százalékánál viszont csökkent a kibocsátás. A 2006-2007-es évforduló is hasonló arányt mutat azzal, hogy a telephelyek egy része már nem üzemelt. Magyarországon a 240 regisztrált telephely esetében 2006-ra 96-nál volt növekedés, 134-nél csökkenés, 2007-ben pedig 74 telephelyen nőtt, 155-nél csökkent a kibocsátás, a többi üzem pedig nem működött.
