A kiskereskedelmi kkv-szektor helyzete sem tér el a nemzetgazdaság egészétől, a vállalkozások éppen olyan tőkehiányosak, mint más területeken. A mikrovállalkozások gyakran már a napi forgalmukat sem képesek finanszírozni, ettől függetlenül Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a kkv-k aránya a szektorban továbbra is erős, a nehézségek ellenére talpon vannak és igyekeznek a szűkre szabott keretek között tevékenykedni. A néhány tucat multinacionális vállalkozás a teljes kiskereskedelmi forgalom (élelmiszer, ruházat, iparcikk) 50 százalékát fogja le. A teljes ágazatot tekintve azonban Vámos pozitívumként említette, hogy a koncentráció során a 16 évnyi tőkeszegénység ellenére sem csökkent drasztikusan a kis- és közepes szereplők száma, 2000-től mostanáig lényegében boltszámstagnálásról lehet beszélni. Számuk általában 150-160 ezer között mozog. Jelen pillanatban a Központi Statisztikai Hivatal mérése szerint ez a szám 165 ezer. Ahogy általában a nemzetgazdaság többi szegmense, a kiskereskedelmi kkv-szektor sem jutott a rendszerváltás óta állami vagy uniós támogatáshoz. A privatizáció, előprivatizáció után az új tulajdonosoknak nem maradt pénzük az üzletek felújítására, az infrastrukturális beruházásokra, illetve a forgókészletek növelésére. Vámos György a kilencvenes évek második felétől hiányolta leginkább az állami forrásokat. Mint mondta, a pályázatok nem nyertek elég publicitást, illetve a források meglehetősen szűkösek voltak. Hiába a Széchenyi terv vagy a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, az ilyen keretekből pénzhez jutó kkv-k száma a kiskereskedelmi szektorban mindössze ezrelékekben mérhető. A szakember szerint ugyanakkor racionálisnak kell maradni, a kkv-k helyzete nemcsak a kormánytámogatások elmaradása miatt vált nehézzé, a koncentráció legalább olyan negatívan hatott a kisvállalkozásokra, mint a pénzszűke. Egy multinacionális céggel egy erős kisvállalkozó sem tudná felvenni a versenyt. Vámos az önkormányzatok szerepét is kiemelte, szerinte ugyanis nemcsak a kormányokon múlott a kiskereskedelmi kkv-szektor „vesszőfutása”. Az önkormányzatok éppen olyan felelősséggel tartoznak a területükön működő kis és közepes cégekért, mint az állam. Megvédhették volna őket a differenciált helyi adókkal vagy akár a helyiségbérleti politika átdolgozásával. Vámos szerint persze nem az állam vagy a multik miatt ürültek ki a városok központjában található üzletek. A verseny erősödött, ez tény, az árak nyomottá váltak, miközben a helyiségbérleti díjak emelkedtek. A helyzet jelen pillanatban egyébként még kilátástalanabbnak tűnik, hiszen a különadók, a vásárlóerő csökkenése, a reformok megint elsősorban a kis és közepes cégeknek adják fel a leckét. Vámos szerint nem kizárt, hogy a következő egy-két év a korábbiaknál erőteljesebb boltszámcsökkenést hoz, de hozzátette, drasztikus és tömeges csődöktől azért nem tart. A főtitkár nem tartja kizártnak, hogy egy hatékonyabb állami kkv-támogatási program mellett az ide települő multik is másként állnak saját kkv-köreikhez, vagyis erőteljesebb önálló programokat kínálnak azoknak a cégeknek, amelyek beszállítanak. Erre több pozitív példa van az élelmiszeriparban, ugyanakkor a helyzet általában az, hogy a nagy vállalkozások mindössze az éhen halás vagy a csődbemenetel elkerüléséhez elegendő „oxigénhez” juttatják a kisebb üzleti partnereiket.