Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A múlt heti izraeli választásokon elsöprő győzelmet aratott a jobboldali Likud, így ismét Ariel Saron alakíthat kormányt. A szavazók egyértelműen nem gazdasági teljesítményét méltányolták, hanem a palesztinkérdésben vallott álláspontját, a kemény kéz politikáját. A mindennapos terrorcselekmények meghatározó jelentőségűek voltak a harcias vezetés újraválasztásában. Ebben a politikában jelentős változás nem várható, akármilyen kormányt alakít is Saron. Győzelme ugyanis döntő volt legnagyobb ellenfele, a Munkapárt fölött, de ahhoz nem elég, hogy egyedül kormányt alakítson. A kérdés, hogy ingatag kormányt hoz-e létre, szövetségben az ultraortodox és radikális jobboldali pártokkal, vagy ismét egységkormány születik a Likud és a Munkapárt koalíciójával, amely a két párt közti súlyos nézetkülönbségek dacára stabil lehet.
Az izraeli kommentátorok véleménye élesen különbözik a követendő politikát illetően. Vannak, akik a nagykoalíciót a munkapárti szavazók elárulásának tartják, és úgy vélik, elegendő stabilitást biztosítana az országnak, ha a baloldal ellenzékből támogatná az új kormány számára elfogadható döntéseit. Mások szerint a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben létfontosságú egy egységkormány. Elméletileg ezt lehetetlenné teszi, hogy Saron kihívója, Amram Micna még ezen a héten is határozottan elvetette ennek gondolatát, de a választási vereség után nem elképzelhetetlen, hogy őt a Munkapárt leváltja és a most a pártlistán a harmadik helyen indított Simon Pereszt állítja a helyére, megnyitva az utat a két párt megegyezése előtt.
A kormányalakításnak a jövendő gazdaságpolitika szempontjából kulcsfontosságú kérdése, hogy ki lesz a pénzügyminiszter. Avraham Talnak a Ha'aretzben megjelent elemzése szerint ebben egyértelműen politikai döntés várható. Miután hat vagy hét koalíciós változat lehetséges, a befutó három-négy párt jelöltje közül bármelyik lehet, sőt, tekintettel arra, hogy Saron elkötelezte magát egy új, 18 miniszterre szűkített kormány létrehozása mellett, még az is lehetséges, hogy pártokon kívüli szakemberre bízza a tárcát. A gazdaságpolitika fontossága miatt az új miniszternek értenie kell a gazdasághoz, ez azonban önmagában nem elég. Sok egyéb tulajdonságon túl - bár nem szabad, hogy elkötelezett legyen bármelyik érdekcsoport mellett - bírnia kell a nagyvállalatok bizalmát.
A Likud győzelmében nyilvánvalóan szerepe volt az Irak elleni háború egyre közelebbi veszélyének, ami rendkívüli problémákat okozhat az országnak. Nemcsak azzal kell számolniuk, hogy Irak vélhetőleg jól elrejtett tömegpusztító fegyvereit ellenük használja fel, hanem arra is: Bagdad aktivizálni fogja a palesztin terrorista szervezeteket. Szaddám Huszein nem titkoltan eddig is jelentős összegeket ígért és fizetett az öngyilkos terroristák családjainak. A háború pedig még akkor is igen sokba fog kerülni Izraelnek, ha az emberáldozatokkal nem számolunk, és kérdéses, hogy az amerikai támogatás - még ha megnövelik is - képes lesz-e ezt ellensúlyozni. Az sem vehető biztosra, hogy igaza lesz Ehud Barak tábornok, volt izraeli kormányfőnek, aki hétfőn úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok hadereje egy hét alatt teljes győzelmet arat Irak fölött.
Izrael gazdasága pedig már most is igen nehéz helyzetben van. A GDP, amely 2000-ben még 7,4 százalékkal nőtt, 2001-ben és 2002-ben összesen 2 százalékkal csökkent, az egy főre jutó GDP és a reálbérek egyaránt 6,5 százalékkal zuhantak. A beruházások 15 százalékkal visszaestek, az export 17 százalékkal csökkent, a munkanélküliség tavaly novemberben 10,5 százalékos volt, a költségvetési hiány tavaly és tavalyelőtt együttesen a GDP 8 százalékát tette ki és az idén a várakozások szerint eléri a 11 százalékot. A katonai kiadások 15 százalékkal emelkedtek, a hadiipari import 28 százalékkal nőtt.
Ugyanakkor 2002 vége felé egyes területeken javult a helyzet. A központi statisztikai hivatal jelentése szerint november-decemberben 11 százalékkal nőtt az export (a gyémántkivitelt nem számítva) az előző év azonos időszakához képest, az októberi 8 és a szeptemberi 4 százalék után. Az ipari termelés azonban az év utolsó hónapjaiban is 2 százalékkal visszaesett, a kiskereskedelmi forgalom augusztus-szeptemberben 7 százalékkal, október-novemberben 5 százalékkal szűkült. A pénzügyminisztérium adóreformot javasol és a költségvetési kiadások visszafogását. Elképzeléseik szerint ez ösztönözni fogja a gazdaságot és 3 százalékra mérsékli a deficitet.
A jegybank a héten nem volt hajlandó csökkenteni a jelenleg 8,9 százalékos alapkamatot, és kormányzója, David Klein úgy nyilatkozott, hogy amíg az új kormány kötelezettséget nem vállal a deficit és a kiadások csökkentésére, nem viszik lejjebb a hitelek árát. Klein attól tart, hogy jelentős kiadásmérséklés nélkül a költségvetés idei hiánya a tervezett 3 százalék helyett 4,3-4,6 százalékos lesz. Bár a kormányzó számot nem mondott, a Globes, a vezető izraeli gazdasági napilap szerint a szakértők a szükséges költségcsökkentés összegét 10 milliárd sékelre becsülik.
