Nincs szükség újabb adók felfedezésére, a meglévők is jól alkalmazhatók az elektronikus kereskedelemben - vélik szakemberek. Tárnoki Péter, a Pénzügyminisztérium munkatársa szerint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) berkeiben korábban felvetődött ugyan a „bitadó" bevezetése, ám ez lekerült a napirendről. Az elektronikus piacterekhez kapcsolódó adószabályok kialakítása során mindazonáltal figyelembe veszik a fizikai piactól eltérő sajátosságokat. A virtuális térben például bonyolult azonosítani, hogy a szolgáltatás igénybe vevője milyen joghatóság alá esik, azaz mely állam adótörvényei alá tartozik. Ez a dilemma feloldható lenne persze azáltal, ha az eladó székhelye szerinti adókulcsokat állapítanák meg például a fizikai javak esetében, ám ez esetben az a veszély fenyegetne, hogy a szolgáltatás kínálója az adóteher minimalizálása érdekében a legalacsonyabb adókulcsot kivető államok egyikébe helyezi tevékenységének központját. A távközlési szektor európai uniós szabályozása kínálhat mintát e probléma megoldására, az ugyanis előírja a társaságok számára, hogy minden tagállamban be kell jelentkezniük, ahol szolgáltatást nyújtanak. Az optimisták egyébként arra hivatkoznak, hogy az internetes piacnak mindössze 2 százalékát teszi ki az a forgalom, amelynek adóztatása egyelőre nem megoldott: az elektronikus kereskedelem 80 százaléka jól szabályozott vállalatközi, business-to-business (b2b) viszony.
A virtuális térben a közvetett adók - mint a fogyasztást terhelő áfa - mellett egyre hangsúlyosabb probléma a közvetlen adók alkalmazása. Az unión belül vita folyik arról, hogy a szolgáltató cégeknek kell-e társasági adót fizetniük azok után a szervereik után, amelyek úgymond emberi beavatkozás nélkül működnek. Egyes vélemények szerint az ilyen gépek nem tekinthetők állandó telephelynek, így nem tartoznak a társasági adó hatálya alá, mások viszont attól tartanak, hogy a szolgáltatók ezt kihasználva bejelentkeznek valamelyik adóparadicsomba, s így lényegében kibújnak az adófizetés alól.
Külön polémia tárgya a szellemi termék után fizetendő összeg besorolása valamelyik adójogi kategóriába. Nem tisztázott, hogy egy szoftverletöltés után jogdíjat vagy használati díjat fizet-e a felhasználó. Az egyes országokban ráadásul eltérően kezelik a jogdíjakat, van ahol az beleszámít a társasági adóalapba, van ahol nem.
Az Egyesült Államokban az internetszolgáltatás és az interneten zajló tranzakciók adómentessége a múlt héten emelkedett törvényerőre Bush elnök aláírásával. Az elfogadott javaslat alapján 2003. november 1-jéig újra biztosított az internetes tevékenységek - 1998-ban már három évre elnyert - adómentessége. Az amerikai legfelsőbb bíróság 1992-ben hozott döntése értelmében az egyes tagállamok nem szedhetnek forgalmi adót akkor, ha az eladó fizikailag nincs jelen az adásvétel lebonyolításának helyszínéül szolgáló államban, a vevő lakó- vagy tartózkodási helyén. Ezt az elvet követte most a törvényhozás is. Megfigyelők szerint az adómentesség időtartamának meghosszabbítása azt a célt is szolgálja, hogy lehetőséget adjanak a szektornak a piac nemrég átélt összeomlásának a kiheverésére.
(NAPI)
Baka Zoltán