Az előző 100–150 évben Magyarország nem tudott jól sáfárkodni kiváló tudósaival. Bár népességarányosan a legtöbb Nobel-díjas itt született, többségük már külföl-dön élt, amikor az elismerést megkapta – mondta Egyed Géza, a gazdasági tárca szakállamtitkára a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által közösen szervezett, az innováció és a kommunikáció viszonyát vizsgáló konferencián. Mivel Magyarország számára nem az alacsony költségű tömegtermelés a járható út, hanem a magas hozzáadott értékű innovatív termékek kibocsátása, sokkal nyitottabbnak kell lenni a tudomány eredményeire, és meg kell teremteni a kutatás-fejlesztés (k+f), az innováció befogadásának és hasznosításának kultúráját. Ennek egyik fontos eszköze lenne a tömegkommunikáció, a média és a tudomány jobb együttműködése – vélik a szakemberek. A médiának az innovációval kapcsolatos követendő példák bemutatásában, az eredményeket felmutató szakemberek elismerésében, a tudományos és műszaki oktatás tekintélyének növelésében lehet fontos szerepe, eközben pedig fórumot biztosíthat a társadalom és a tudomány közti párbeszéd számára az egyes eredmények, kutatások hatásairól, esetleg veszélyeiről – véli Egyed. Egy innováció annyit ér, amennyit tudnak róla az emberek. E nélkül egy-egy fontos találmány, felfedezés évekre, évtizedekre eltűnhet vagy megrekedhet a fejlesztésben – mondta Vass Ilona, az NKTH megbízott elnöke.Az innováció kifejezés azonban – például az esélyegyenlőséggel vagy a környezetvédelemmel szemben – az elmúlt időszakban háttérbe szorult az írott és elektronikus médiában; ritkán és olykor szakmailag helytelen információkat közvetítve jelenik meg a hírekben. A szerkesztőségekben sokszor nem a megfelelő újságíró ül, és maguk az innovátor cégek sem mindig tudják eldönteni, mit akarnak megosztani az emberekkel, és mi az, amit a versenytársak miatt inkább titkolnak. Pedig ma már az ötlet, a prototípus és a sorozattermék kidolgozása, megvalósítása mellett a kommunikációt is az innovációs stratégia részévé kell tenni. Szakértő marketingesekre és médiaszereplőkre van szükség – hangsúlyozza Nádai László, a Budapesti Műszaki Főiskola közlekedésinformatikai és telematikai tudásközpontjának igazgatója.Míg a média oldaláról több felkészült újságíróra és mély, elemző riportokra lenne szükség, a tudománynak jó verbális készségekkel és ismeretterjesztő vénával rendelkező kutatókat kellene felmutatnia, akik közérthetően tudják közvetíteni egy-egy eredmény lényegét, hatásait, hátrányait és a továbbfejlesztés lehetőségeit. A kutatóknak a különböző médiumok (nyomtatott sajtó, internet, televízió, rádió) sajátosságaihoz is alkalmazkodniuk kell. A Magellánban egy megszólalónak 15-20 másodpercnél nincs több ideje arra, hogy megismertesse a témát a nézővel, Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban pedig már csak 8-10 másodperc áll rendelkezésre – mondta Pálmai L. Ákos, a TV2 ismeretterjesztő műsorának felelős szerkesztője. Kulcsfontosságú a megfelelő képi anyag is: amit nem tudunk megmutatni, az nem hír – tette hozzá Pálmai.Az innováció pozitív jelentésű szó, még az alapvetően kritikus beállítottságú újságírók is ekként viszonyulnak hozzá, és színes, érdekes feldolgozásra ad lehetőséget, a szakzsargon használata viszont leszűkíti a befogadó közeget – mondta Süle László, a NAPI Gazdaság vezetői tanácsadója, aki szerint a címlapra kerüléshez meglepetésre, színes egyéniségű megszólalókra, konfliktusra, jó időzítésre és a téma hatásainak elemzésére van szükség.
Willin-Tóth Kornélia