– Hogyan látja a magyarországi kis-, közép- és nagyvállalkozások innovációs helyzetét?– Igen nagyok az eltérések; a vállalatok mérete, tulajdonviszonyai és tőkeellátottsága, valamint a szektor jellege alapvetően meghatározza mozgásterüket és lehetséges ambícióikat. Magyarországon a KSH felé mintegy 750, az APEH felé mintegy 430 vállalkozás jelez, illetve számol el kutatási-fejlesztési (k+f) kiadást. A vállalati kutatási tevékenység több mint háromnegyedét az a 39 külföldi többségi tulajdonú vállalkozás képviseli, amelyek hazánkban létesítettek k+f-bázist.A magyarországi kkv-szektorban két-három ezerre becsülhetjük az innovatív vállalkozások számát, ezek többsége intelligens követő, adaptív innovációt végez. Sajnos a vállalkozások elsöprő többsége nem rendelkezik tudatos k+f ambíciókkal, gazdasági tevékenységük során legfeljebb ötletszerűen felmerülő innovatív gondolatokat valósítanak meg. Hosszú távon, tartósan javuló versenyképességre csak a növekvő szellemi hozzáadott érték ad esélyt. – Ön szerint milyen szerepet kell játszania a kormányzatnak az innovációban és a k+f-ben?– Mindkettő olyan terület, ahol jelentős a kockázat és gyakori a piaci elégtelenség, ezért minden fejlett piacgazdaságban a kormányzatnak aktív szerepet kell vállalnia bennük. Ez elsősorban az átlátható, kiszámítható gazdálkodási környezetre, az innovatív tevékenységeket ösztönző szabályozásra és a hatékony közfinanszírozási rendszerekre terjed ki. Utóbbin belül egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a piacépítő, a vállalkozások saját szerepvállalását ösztönző konstrukcióknak.– Milyennek látja a jelenlegi innovációs környezetet Magyarországon?– Adórendszerünk nemzetközi összehasonlításban, például az OECD megállapítása szerint is kifejezetten nagyvonalúan ösztönzi a vállalati k+f ráfordításokat, és – az innovációs járulékra vonatkozó szabályokkal – segíti a kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködését. A vállalkozói és iparjogvédelmi ismeretekben, a szellemi tulajdon menedzsmentjében nagy a lemaradásunk, ezen a közeljövőben szabályozói és támogatáspolitikai eszközök segítségével szeretnénk változtatni.– Ön min változtatna a jelenlegi szabályozási, támogatási, tájékoztatási rendszerben, és ezek közül melyekre van esély a közeljövőben?– A kormány márciusban elfogadott középtávú tudomány-, technológia- és innovációpolitikai (TTI) stratégiájához szakmai partnereinkkel közösen elkészítettük a 2007–2010 közötti időszakra vonatkozó intézkedési tervet. Ennek egyik legfontosabb cselekvési iránya, hogy végre meginduljanak a technológia- és innovációpolitika területén azok a bizonyos „csendes reformok”.A hazai innovációs rendszerünk irányításában fontosnak tartjuk, hogy a Tudomány és Technológia Kollégium a mainál érdemibb és átfogóbb központi koordinációra legyen képes, amihez a testület jelenleginél operatívabb működésére van szükség. Stratégiai léptékű feladat a versenyképes humán bázis megteremtése – különösen a műszaki és természettudományi diplomások számának növelését tekintjük égető kérdésnek. Európa legjobban teljesítő országaiban – Belgiumban, Dániában, Finnországban, Svédországban – a 25–34 éves ilyen diplomások aránya meghaladja a 25 százalékot, Magyarországon az arány ennek alig a fele, 13,6 százalék. Ezzel függ össze, hogy nagy súlyt fektetünk a hazai és külföldi szabadalmi bejelentések számának növelésére, illetve az ezt ösztönző állami intézkedések összehangolására, különösen a találmányok vállalkozásorientált hasznosítására. Ugyanakkor innovációs rendszerünket számos jogszabály köti gúzsba, ezért e téren is indokolt az „akadálymentesítés”.– Mit hozhat a 2007–2013-as időszak a magyarországi innováció területén? Milyen programok, pályázati kiírások várhatók, mekkora forrásokkal, körülbelül milyen ütemezéssel? – A GOP k+f-konstrukcióját számos kidolgozott intézkedés szolgálja, amelyek 2007 második felétől folyamatosan jelennek meg. A 2007–2013 közötti időszakban összesen 268 milliárd forint forrás áll rendelkezésre a célok megvalósítására. Ezek közül új – és az EU által is ösztönzött – területnek számítanak az innovációs klaszterek, illetve az általuk megvalósított keresletorientált, nagy léptékű k+f és innovációs projektek. Ugyanakkor belépnek az Innovációs Alap forrásaiból fedezett hazai közfinanszírozású programok is, immár egységes rendszer szerint összehangolva a GOP-konstrukciókkal.Az idén indítjuk a piacorientált k+f tevékenység GOP-os komplementereként a hároméves, nyolcmilliárd forint keretösszegű Jedlik Ányos programot. Ezzel egy időben a humán erőforrások erősítését szolgáló öt-hat szegmensből álló mecenatúrapályázat kiírására is sor kerül, szintén három évre, 3,7 milliárd forintos keretösszeggel. Az alapkutatások és a humán kapacitások szempontjából fontos, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) is folytatódjék, mintegy 2,5 milliárdos tervezett forrással.– Milyen változásokra számít a következő években?– A következő néhány évben reményeim szerint az innováció területén lezajlik egy csendes reform. E reform legfontosabb eredménye az lehet, hogy az innovációs folyamatot mindenki akkor tekinti sikeresnek, ha nemcsak arra vagyunk képesek, hogy a pénzből tudást halmozzunk fel, hanem arra is, hogy a felhalmozott tudásból értékesíthető terméket vagy szolgáltatást tudjunk előállítani, illetve egyéb társadalmi értéket teremteni.Az így elért eredmények visszahatnak a befogadó környezetre, az egész innovációs folyamat társadalmi megítélésére. Ha a társadalom pozitívan, értékként tekint a tudomány, a k+f és az innováció területeire, az befolyásolhatja az ezt segítő jogalkotási folyamatot és az ilyen célú közösségi ráfordítások társadalmi támogatottságát. Egyben pedig növelheti a fiatalok körében a műszaki és természettudományok népszerűségét, vonzerejét is.– Milyen pozitív, követendő innovációs kezdeményezéssel, projekttel találkozott a közelmúltban?– Példaként egy ígéretes témát említek, amely egyszerre több iparág és több szektor számára is kitörési lehetőséget jelent. Az AAL (Ambient Assistance Living, életmód-technológia)-megoldások informatikai eszközökkel segítik az időskorúak, a fogyatékkal élők és az utógondozásra szorulókat saját otthonukban. Így az idősödő emberek, akiknek aránya egész Európában és Magyarországon is nő, biztonságérzetük mellett önállóságukat, önbecsülésüket is a lehető legtovább megőrizhetik. Az AAL egyben az orvostechnikai és az egészségipar fejlődését is segíti, növeli az innovációs keresletet, az intelligens épületek iránti igényt és segíti a klaszter- és hálózatépítést. Kedvező esetben – a magyar szellemi potenciál jó kihasználása esetén – Magyarország az AAL témájában néhány éven belül egész Európában elismert pozitív példa lehet.
Willin-Tóth Kornélia