Idén újabb kastélyokat ír ki értékesítésre, illetve hosszú távú vagyonkezelésre a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI). Ezen műemlék épületek egy részét már az elmúlt években is pályáztatták, sikertelenül. Némely szakemberek szerint azonban nem elsősorban a befektetői érdeklődés hiánya, hanem a felújításra és a kialakítandó funkcióra vonatkozó szigorú műemléki kötöttségek, valamint a banki hitelek hiánya hátráltatja ezen ingatlanok hosszú távú vagyonkezelésbe adását. A vagyonkezelői jog ugyanis nem hitelképes: hogy az legyen, törvénymódosításra lenne szükség.
Mindezen problémák a napokban kerültek újra előtérbe, éppen az idei első pályázati kiírás sikertelensége kapcsán. A 2005. évi „kastélycsomagból” elsőként még májusban, az acsai Prónay-kastély hasznosítására írt ki a kincstári szervezet pályázatot, s mindössze egy cég és egy civil egyesület érdeklődött. A benyújtott pályamunkákat szeptember elején bírálták el, és mivel mindkettőt eredménytelennek találták, Sugár László vezérigazgató-helyettes úgy nyilatkozott: a pályázati feltételek módosítása után újabbat írnak ki. Mint megtudtuk, a pályázatokban felvázolt üzleti tervet nem találták kellően megalapozottnak, a hasznosítási célt pedig rentábilisnak. Az ingatlan 99 éves vagyonkezelésbe adásával a cél ugyanis az, hogy a műemlékegyüttes helyreállítását magántőke finanszírozza, és az általa kialakított funkciót – biztosítva a látogathatóságot – hosszú távon „üzemeltesse” az épületben.
A XVIII. század első felében épült, összesen nettó 1326 négyzetméter alapterületű Prónay-kastély egyébként 2,8 hektáros területen fekszik, s egy kocsiszín, könyvtár és vincellérház is tartozik hozzá. Eszmei értékét 250 millió forintra becsülik. Reprezentatív, faliképekkel gazdagon díszített belső terei, korhű berendezései révén alkalmas múzeum működtetése mellett időszaki kiállítások, programok és hangversenyek rendezésével kísért idegenforgalmi centrum kialakítására. A helyreállítást, amely mai árakon mintegy 800-900 millió forintot vesz igénybe, a nyertes befektetőnek öt-hét év alatt kellene megvalósítania. Mindezt vállalták, mondta lapunknak Balásfalvi András, az egyik pályamunkát benyújtó Pestszentlőrinci Kaszinó Egyesület elnöke. A civil szervezet célja az volt, hogy idegenforgalmi centrumot alakítanak ki az épületegyüttesben: a 30 ágyas szállodának a melléképület adott volna helyet. A pályázathoz minden dokumentumot mellékeltek, s a műemlékvédelmi felügyelőség is engedélyezte az épületben a hasznosításhoz tervezett átalakításokat.
Ezért érthetetlen az indoklás, amit a KVI-től kaptak: e szerint a pályázatot érvényesnek, de a már említettek miatt eredménytelennek tartja a bírálóbizottság.
Természetesen a kiírt pályázatra jelentkező befektetők kis száma, valamint a vagyonkezelésbe adásra kiírt ismétlődő pályázatok eredménytelensége kapcsán újra és újra felmerül a kérdés: vagyonkezelés helyett nem lehetne-e némelyik kisebb kastélyingatlant inkább értékesíteni, s nem túl szigorúak-e a pályázati feltételek s a hasznosítás során betartandó műemléki előírások? A kérdésre válaszolva Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke elmondta: a 789 hazai kastély, kúria és egyéb nyilvántartott műemlék közül mindössze 90 kastélyingatlan van jelenleg az állam tulajdonában. A többi önkormányzati, valamilyen szervezeti, egyházi, valamint magántulajdont képez. Ebből szerinte azt a kastélykört, amely a magyar és európai művészeti-történelmi örökség szempontjából jelentős értéket képvisel, változatlanul állami tulajdonban kell hagyni. Ilyenek az elmúlt századokban épült kiemelkedő kastélyaink, közte a fertődi Festetics-kastély. A kisebb, úgynevezett középkategóriás műemlék ingatlanok azonban alkalmasak arra, hogy magántulajdonba kerüljenek, s bennük vállalkozások által üzemeltetett különféle funkciók kapjanak helyet. Ez utóbbira jó példával szolgálnak a röjtökmuzsaji, hőgyészi ingatlanok, ahol prosperáló idegenforgalmi létesítmények működnek. A harmadik körbe sorolhatóak azok a műemlék épületek, amelyek hasonló vállalkozói célra nem alkalmasak és kiemelten magas értéket sem képviselnek, így ezeket értékesíteni kellene akár még lakás céljára is, de megfelelnének közintézményi funkció ellátására is – közölte az elnök. Ez utóbbira éppen a közelmúltban tett a hivatal javaslatot: húsz hasonló műemlék épületet jelölt ki, amelyek a regionális tanácsok székhelyéül szolgálhatnak.
A műemlékvédelmi előírásokkal kapcsolatban Varga Kálmán állítja: semmivel sem szigorúbbak, mint a nyugati államokban, például Franciaországban vagy Németországban. Legfőbb céljuk hogy megakadályozzanak olyan beavatkozásokat, amelyek során például új szintet húznának az épületre vagy az eredeti freskókat leverné az épület új használója, tulajdonosa. Egyébként, mint mondja, az örökségvédelmi törvény közelmúltbeli azon módosítását, hogy újabb 15-20 kastélyt emeljenek ki az állami tulajdoni körből, és ezeket – állaguk romlásának megállítása érdekében – lehessen vagy hosszú távú vagyonkezelésbe adni vagy értékesíteni, a hivatal is támogatta. Ám – mint az ismert – a parlament úgy döntött, hogy ezek továbbra is tartós állami tulajdonban maradnak, pedig a szűkös állami forrásokból legfeljebb csak az állagmegóvásukra jut.
Bakonyi Attila