Ausztriai felmérések szerint a lakosság 42 százaléka tudná elképzelni azt, hogy munkahely-változtatás miatt elköltözzön jelenlegi lakásából. Az osztrákok közül a fővárosiak a legmobilabbak: minthogy Bécsben van a legtöbb álláslehetőség, s a legnagyobb lakásválaszték is itt található, az itteniek 60 százaléka lenne képes arra, hogy feladja eddigi otthonát egy másik munkahely miatt – derül ki a Wohnstudie 2004 című tanulmányból. A második helyen Tirol és Vorarlberg áll, egyaránt 46 százalékos potenciális mobilitással. Ugyanakkor a kutatás mélyebb elemzéséből kiderült, hogy a 42 százalékos országos arány csak korlátozott változtatási hajlandóságot jelez: a lakáscserére kész polgároknak több mint a fele azt mondta, hogy csak 50 kilométeres körzeten belül akar elmozdulni. Jelentősen kisebb azok mobilitása, akik saját tulajdonban lévő házzal rendelkeznek. Ennek megfelelően a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az ingatlantulajdon a gazdasági fejlődés, változás szempontjában kontraproduktív.
Egy másik tanulmány szerint a munkaerőpiac meg is követeli a nagyobb mobilitást az osztrákoktól, s mindez egy újfajta lakásigényt is felkeltett. Egyre több embernek van ugyanis szüksége második lakásra, méghozzá főleg bérlőként. Léteznek ugyan még klasszikus ingázók: számuk 220 ezerre becsülhető, legalábbis azoké, akik Alsó-Ausztria és Burgenland vidékeiről naponta bejárnak a fővárosba, Bécsbe dolgozni. Ezeknek az embereknek évi 500 órájukba kerül, hogy eljussanak munkahelyükre, illetve hazatérjenek – írja a Die Presse. Ez az óriási időpocsékolás sokakat gondolkodásra késztetett, illetve ha nem is az idő, de a pénz eltékozlása feltétlenül erre szorítja a legtöbb ingázót, s egy újabb lakás bérlésére ösztönzi őket. Andreas Grandits, a burgenladi ingázók klubjának vezetője így nyilatkozott: egyre erősödik a tendencia, miszerint hét közben a munkahely vonzáskörzetében maradnak a bejárók, s a hétvégén visszatérnek az igazi otthonukba, illetve a családjukhoz.
Ezt a folyamatot időközben a vállalkozások is felismerték: egyre inkább költségtakarékos lakásokat kínálnak. Különösen az építőipari cégek érzékelik a tendenciát, ezért bejáró dolgozóik igényeit próbálják kielégíteni olcsó ingatlanokkal. Előfordul, hogy a lakás rezsijét szimbolikus összegben határozzák meg, így előfordulnak „50 eurós üzemeltetésű” ingatlanok is. Általában is emelkedik azonban az igény a második lakás iránt. Stefan Hawla, a Wiener Zuwanderungsfonds (WZF-nek, Bécsi Bevándorlási Alapnak fordíthatnánk e szervezet nevét) ügyvezetője elmondta: a teljesen berendezett lakások iránti kereslet kezd megváltozni. A WZF 2600 lakást kínál, s immár nemcsak kétkezi munkások igénylik, öt százalékra emelkedett az értelmiségiek aránya az e szolgáltatást keresők között, főleg az it-ágazatban dolgozók bérelnek így lakást.
Ugyancsak új törekvés, hogy maguk a munkaadók bérelnek lakást a dolgozóiknak (egyes menedzsereknek korábban is tettek ilyen gesztust). Jelenleg a kiadott lakások egynegyedét cégek bérlik, általában 18-20 hónapra. A kereslet az elemzők szerint minden idők rekordját is megdöntötte Bécsben. A Vienna4rent cég ügyvezetője, Harald Wieshofer a Die Presse szerint ugyanezt a tendenciát véli felfedezni. Ez a társaság is kész, tökéletesen berendezett lakásokat ad bérbe. Wieshofer szempontjából a legígéretesebb folyamat a nemzetközi ügyfelek megjelenése. Minthogy Bécsben jelenleg is számos nagyberuházás zajlik, a kivitelező külföldi alvállalkozók munkatársaikat az osztrák fővárosban helyezik el. Ennek a lakásbérleti részpiacnak a szereplői ugyanakkor nem igazán ismertek Bécsben, a Vienna4rent is inkább a szájhagyomány útján terjedő propagandát használja ki.
Szegő Miklós Iván