Óriási beruházásokat készítenek elő Hollandia névleges fővárosában, Amszterdamban. A fejlesztések érdekessége, hogy az illetékeseknek többnyire fogalmuk sincs arról, hogy kik használják majd az elkészülő épületeket, ami több milliárd eurós beruházások esetében kissé meglepőnek mondható a német napilap, a Die Welt szerint. Különösen akkor megdöbbentő a tervezés efféle módszere, amikor hatalmas irodaépületeket is emelnek. A kritikák azonban nem zavarják a városvezetőket. Amszterdam alpolgármestere, Duco Stadig, aki egyben a várostervezésért felelős igazgató posztját is betölti, így fogalmaz: „Szívesen építkezünk és szívesen mutatjuk meg azt, amit csinálunk”. A 750 ezres város PPP-projekteket tervez, és 2030-ig 2,5 millió négyzetméter hasznos területet szándékozik felépíteni.
Elsősorban a város délkeleti részén, Zuid-Asban létesülnek majd új – üvegből és acélból készülő – épületek. A következő negyed században 13 milliárd eurót költenek a környékre, részben magánerőből, részben pedig közpénzekből. E beruházások nagy része spekulatívnak minősíthető, vagyis a kivitelezéskor még nem lehet tudni, hogy kik használják majd az elkészült létesítményeket. Mindenesetre a várostervezők azt remélik, hogy az irodanegyedek „extraklasszisa” épülhet ki hamarosan Amszterdamban. Jan Stoutenbeek, a projekt vezérigazgatója szerint egy egészen új piacot akarnak kreálni – ehhez persze előbb a keresletet kellene felkelteni és befektetőket vonzani a környékre.
Zuid-As felemelkedése akkor indult meg, amikor az ABN Amro Bank új székhelyet keresett és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem talál megfelelő helyszínt (márpedig ilyenből kevés volt Amszterdamban), akkor átköltözik Londonba. Az új banknegyed természetesen meghatározza a „feltörekvő” Zuidas képét. Közel 250 ezer négyzetméternyi iroda készült el itt eddig, további 200 ezer pedig most épül. Ha más szempontok szerint elemezzük az adatokat, akkor kitűnik, hogy 500 ezer négyzetmétert már eladtak (kiadtak), további egymillióra pedig opcióval rendelkeznek a vevők (bérlők). A PPP ilyen méretű alkalmazása újdonságnak számít a holland nagyvárosban. A projektek tulajdonképpen 2004-ben kaptak zöld utat, ugyanakkor a kockázatmegosztásról még mindig tárgyalnak a felek. A hatalmas invesztíciók ugyanis óriási rizikóval párosulnak: csak akkor tudnak ugyanis a projekttel előrehaladni, ha a megfelelő kereslet mutatkozik a jövőben.
Egy másik nagyberuházással az amszterdami önkormányzat szeretné feljavítani a szociális lakások építésének alacsony színvonalát. Ezt ugyanis sok amszterdami egyszerűen képtelen elfogadni, s gyakorlatilag lakáshiány van a nagyvárosban – magyarázta a Die Weltnek Els Verdonk, Amszterdam délkeleti negyedének szenátornője. A hetvenes években felhúzott nagyobb negyedekbe ugyanis már senki nem akar beköltözni, vagyis ott sok az üres lakás. Alternatívát Amszterdam keleti részén lehet találni: az Ijburg városrész mélyen fekvő területein „rétegelt” építkezések nyomán egyre-másra nőnek ki a földből az újabb lakóházak. Ez az „Ijmeer”-en létesülő negyed tulajdonképpen a tengertől elhódított területen, pontosabban a tengertől lezárt Ijmeerben kialakított szigeteket jelenti. Összesen hét sziget épül, a következő módszerrel: egy réteg geotextília, egy réteg homok, még egy réteg geotextília és megint homok.
Az árterület, illetve a vízből visszanyert térség „felitatása”, megszilárdítása, az alapozás legalább fél évig tart, később viszont 45 ezer lakos számára 18 ezer lakás épülhet errefelé. A végső határidő 2018 - a város vezetői erre az időpontra teszik az új lakónegyed befejezését. Nyolcszáz lakás már kész vagy éppen készülőben van. A sötét klinkertéglával borított házak között járva már most fel lehet ismerni, melyek lesznek az épületen belül a szociális lakások, a középrétegeknek szánt ingatlanok, illetve luxusapartmanok. Az itt létesülő házak azon a koncepción alapulnak, hogy a szegényeket nem szabad elkülöníteni, a szegregációt kerülni kell.
Az amszterdami új lakóházakat szemlélve könnyen elkülöníthetők a megcélzott különböző társadalmi osztályok, például a kisebb, szociális ingatlanoknak kicsik az ablakaik és parányi az erkélyük. Ezek az összes lakás 30 százalékát teszik ki. A nagyobb otthonok 40 százalékos arányban képviseltetik magukat, s természetesen világosabbak, tágasabbak. A harmadik, a csúcskategóriát viszont már a műteremablakok és a teraszok jelzik. Hogy erre a luxuskategóriára lesz-e vevő, vagyis hajlandó-e valaki félmillió eurót fizetni egy méregdrága ingatlanért és egy házban lakni a szociálisan rászorulókkal, az egyelőre kérdéses. A luxusapartmanokhoz egyébként külön kert és stég jár, ez is nyilván érdekes szituációt teremt. Persze lehet, hogy ez is csak egy ügyes marketingfogás: közismert ugyanis, hogy a Hundertwasser által tervezett hullámos homlokzatú, szociális bérlakásokat tartalmazó bécsi lakóépület az osztrák főváros egyik legdrágább házává alakult át az idők során – minden sznob ide akar költözni.
Szegő Miklós Iván