Washingtonban ültem a Watergate szálloda szobájában,
amikor a gyerek bőgve mesélte a mobilon, hogy a haverja mégsem hívta meg a szülinapi zsúrjára. Magánkívül volt, alapos, hosszú vigasztalásra szorult volna, de ez mobilon
a mostani árakkal egyszerűen kifizethetetlen lett volna.
A szállodai vonalon még inkább.
Akkor, mint valami gyenge péntek esti filmben, felderengett előttem a Skype, egy kiút ilyen helyzetekből. A már meglévő internetes kapcsolaton pillanatok alatt letöltöttem az alkalmazást, ügyetlen felhasználó létemre mindent meg is értettem, feltöltöttem a számlámat tíz euróra, és már hívtam is
a gyereket. A másfél órás vigasztalás után nem hittem a szememnek. A kifogástalan minőségű kapcsolat költsége nem érte el a két eurót.
Azóta lelkes és kapzsi felhasználója vagyok a Skype-nak, amely forradalmasítani fogja a telekommunikációt.
