Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a távközlési törvény, valamint a koncessziós törvény közcélú telefonszolgáltatásra vonatkozó, illetve a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokat meghatározó passzusai alapján a VoIP ugyan távközlési, de nem közcélú szolgáltatás. Ennek megfelelően az IP-telefónia nem esik a koncesszióköteles tevékenységek körébe, azaz hatósági szolgáltatási engedély alapján bárki nyújthatja.
A közcélú telefonszolgáltatás és az IP-telefónia közötti legjellemzőbb - a szolgáltatás minőségét is befolyásoló - különbség az úgynevezett késleltetés, amelynek minimális nagyságát a jelenlegi előírások meghatározzák. Ez azt jelenti, hogy nem valós idejű szolgáltatásról van szó, azaz a beszélő hangja kisebb-nagyobb késéssel érkezik meg a hallgatóhoz. Erre a szolgáltatónak fel kell hívnia az ügyfél figyelmét.
A valós idejűség nem egyszerűen technikai kérdés, ez ugyanis a fogalomszabályozás terén is problémákat vet fel. Az egységes hírközlési törvény (eht.) tárgyalása során felmerült, hogy törlik a közcélú telefonszolgáltatás definíciójából a „valós idejű” jelzőt, aminek következtében az IP-telefónia közcélú telefonszolgáltatásnak minősülne. Mindez a szolgáltatók számára többletterhet jelent, amely a költségek növekedésével is járna.
Az Országgyűlés 2001. június 12-én elfogadta a hírközlésről szóló törvényt, amely alapvetően új normákat vezet be az előbbi részben ismertetett hatályos távközlési szabályozás helyett. A törvény jelentős része 2001. december 23-án lép hatályba. Az eht. - követve az Európai Unióban elfogadott normákat - a távközlési piacon jelentkező és egyre nagyobb szerepet betöltő VoIP szolgáltatásokra vonatkozóan még nem tartalmaz külön rendelkezéseket. A szolgáltatás részletes szabályozását a kidolgozás alatt álló végrehajtási rendeletekre hagyja. Ugyanakkor a törvény fontos eleme, hogy a korábbi gyakorlatnak és szabályozásoknak megfelelően, illetve összhangban a nemzetközi normákkal és trendekkel a VoIP egyelőre nem került bele a közcélú telefonszolgáltatások körébe. Mindazonáltal mivel a számos kérdés tisztázatlanul maradt, a később kiadandó részletszabályokban kerülhet sor az IP-telefonálás mint egyéb távközlési szolgáltatás technikai paramétereinek meghatározására.
Figyelembe véve a különböző országok VoIP-ra vonatkozó szabályozását megállapítható, hogy globális szinten egyelőre csak törekvés van a távközlési szolgáltatások szabályozásának egységesítésére, azaz nincsenek a területhez kapcsolódóan kialakult szabályok, amelyek betartása kötelező érvényű lenne - állítja a BellResearch. Jelenleg nemzetközi téren az ITU (International Telecommu-nication Union) igyekszik befolyást gyakorolni tagállamainak jogrendjére. Ezt olyan ajánlások bevezetésével próbálja elérni, amelyek a szolgáltatás megközelítését és kezelését jelölik ki. Az egyes régióknak és országoknak azonban a helyi sajátosságokat figyelembe véve saját szabályozást kell kidolgozniuk. Az Európai Unió szintén törekszik arra, hogy a távközlési szolgáltatások, így a VoIP is egységes megközelítésben jelentkezzenek minden tagállamban, a távközlési irányelvek és módosításai vonatkoznak a VoIP-szolgáltatásokra is. Az EU brüsszeli bizottsága által 1998. január 10-én kiadott közlemény tartalmazza az EU álláspontját a VoIP-szolgáltatások értelmezését illetően, bár az ITU ajánlásaihoz hasonlóan ez sem kötelező érvényű. Ekkor a VoIP szolgáltatások az általános szabály szerint nem estek a közcélú telefonszolgáltatás kategóriájába, a besorolást illetően a már liberalizált távközlési szolgáltatások közé tartoztak.
Mivel a távközlési piac szerkezetének átalakulása, a részleges liberalizáció újabb jogi kérdéseket vetett fel az EU-ban, ezek tisztázására a bizottság 2000. december 22-én kiadott egy újabb közleményt, amely gyakorlatilag a jelenleg érvényben lévő és a távközlési piaci liberalizáció beteljesedéséig érvényes álláspont. Ennek megfelelően a liberalizációig az internettelefónia továbbra sem minősül közcélú telefonszolgáltatásnak, kivéve azokat az eseteket, amikor a műszaki és egyéb paraméterek alapján nem különböztethető meg attól; ilyen esetekben a szolgáltatóra és a nyújtott szolgáltatásra a közcélú telefonszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések érvényesek.
