Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A négyszáz márkanevet (köztük a Lipton's teát és a Ben & Jerry's jégkrémet) gondozó angol-holland Unilever évente 850 millió dollárt költ informatikára - derül ki a Financial Times cikkéből. Ezt a kiadást azonban mereven alárendelik a cég stratégiai céljainak, amit az is tükröz, hogy a vállalat IT-főnöke, a negyvenéves Peter Slator korábban húsz évig „normál” menedzserként tevékenykedett a vállalatnál (különböző ételek, agrártermékek és jégkrémek értékesítésével foglalkozott), azaz a felhasználó szemével nézi, mit hozhat a technológia a világcégnek.
Slator irányításával 1997-től kezdődően standardizálták a vállalat informatikai rendszereit. Ez megkönnyíti az eszközvásárlást, a felhasználók betanítását, egymással való kommunikációját, és lehetővé teszi, hogy bármely újdonságot gyorsan bevezessenek a világméretű szervezet egészében. E munka közben vált világossá, hogy a Unilever sokszor nem talál olyan „dobozos” szoftvert, amely megfelelne igényeinek, ezért a fejlesztés egy részét magára kell vállalnia. Hiányzott például egy a kereslet regionális kezelésére alkalmas megoldás, illetve egy a fogyasztói javak termelésének tervezését támogató program. Ezeken most a német SAP-val dolgozik együtt a brit-holland vállalkozás.
Egy világcég esetében napról napra rengeteg információ keletkezik egyes régiók, országok helyi termelési és értékesítési teljesítményeiről. Ezek korábban elszigeteltek maradtak, csak a helyi vezetők profitálhattak belőlük. A fejlesztés során ezeket az információkat egy központi szerverre helyezték át és lehetővé tették, hogy a cégen belül bárki hozzájuk férhessen egy webböngészőszerű szoftver segítségével. Így a helyi vezetők megnézhetik, hogyan teljesítenek társaik, ötleteket gyűjthetnek hirdetési kampányaik, akcióik, csomagolási megoldásaik stb. javításához.
Ehhez hasonlóan egységesítették a termékfejlesztést. Ahelyett, hogy minden k+f központ a saját, elszigetelt rendszerében, egyedi módszereivel végezné a munkát, standardizálták a módszertant és a fejlesztők egy informatikai hálózatba kapcsolódva oszthatják meg egymással tudásukat. Így áttekinthető a teljes innovációs folyamat és hatékonyabban dolgozhatók ki az új ötletek.
Intenzíven használja a cég az internetet információcserére. New Yorkban, Amszterdamban és Szingapúrban értékesítési, marketing- és technológiaszakértők dolgoznak támogatóként a webhelyek üzemeltetői mellett.
Az előbbivel szemben rossz tapasztalatokat szerzett a Unilever az elektronikus kiskereskedelemmel (b2c). Sok időt szántak a Webvan nevű site-tal való együttműködésre, mert jónak ítélték annak logisztikai támogatását, ám később rá kellett ébredniük, hogy - mint Slator fogalmaz - egymilliárd dolláros szerencsejátékban vesznek részt, a b2c mögül hiányzott az ilyenfajta értékesítés üzleti modellje. Most úgy vélik, hosszabb távon eladásaik 5-10 százalékát közvetítheti a b2c csatorna. Nem így áll a helyzet a b2b-vel: a Unilever arra számít, hogy 2004-re beszerzései 10-15 százaléka zajlik majd le online módon. A b2b a hatékonyság növelésének egyik fontos hajtóereje - véli Slator.
K. S.
