„Tíz-húsz évvel ezelőtt, a mainframe-kultúrában (a nagyszámítógépek hegemóniája idején) lehetett igaz az, hogy a vállalatok informatikai biztonságának legfőbb veszélyeztetői a kétbalkezes, elmélázó vagy bosszúálló alkalmazottak voltak. A belső veszély nem szűnt meg, de a külső behatolás kockázata olymértékben megnőtt az utóbbi időben, hogy ma már főleg ezzel kell számolni" - idézi a Financial Times Richard Powert, az FBI-jal is együttműködő San Franciscó-i Computer Security Institute (CSI) vezető elemzőjét. A CSI éves jelentéseiből kiderül, hogy radikálisan nő az internet aránya a betörések kiindulópontjai között. Tavaly az esetek 59, idén a 70 százalékában érte innen támadás a cégeket. Eközben a belső károkozás aránya 38-ról 31 százalékra csökkent. „Sajnos a menedzserek jelentős részének szemében még mindig az elégedetlen alkalmazott a mumus, valószínűleg azért, mert az ellenük való védekezés könnyebbnek, olcsóbbnak tűnik."
Az idei adatok szerint a cégek 95 százalékának van tűzfala, 90 százalékuk ellenőrzi folyamatosan a hozzáféréseket és 61 százalékuk telepített behatolásjelző rendszert. Eközben 64 százalékuk ismerte el, hogy veszteségek érték a biztonság kijátszása miatt. 35 százalékuk hajlandó volt számszerűsíteni is ezt: eszerint összességében 377,8 millió dollárt buktak idén e téren, szemben a tavalyi 265,5 millióval, illetve a korábbi néhány év 120,2 milliós átlagával.
Ugyanakkor még nem oldódott fel teljesen a titkolózás. A megkérdezettek többsége (a tavalyi 25 után idén 36 százalékuk) nem jelenti be a hatóságoknak az őt ért támadásokat. Mint mondják, félnek az esetek nyilvánosságra kerülésének negatív propagandahatásától, attól, hogy ezt kihasználhatják piaci versenytársaik. Némelyikük azzal sincs tisztában, hogy a törvény őrei segíthetnek támadóik kézre kerítésében. „Minden esetben, amikor egy komoly kiberbűntény titokban marad, csökken az összes internethasználó védettsége" - hívja fel a figyelmet Power.
K. S.
