Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Régi receptje az Egyesült Államoknak, hogy gazdasági fellendülések idején bevándorlókkal enyhíti a munkaerőhiányt. Ahogy azután elmúlik a konjunktúra, menetrendszerűen feltámad az idegenek elleni hangulat és sok vendégmunkásnak távoznia kell. Hasonló a helyzet most is a kilencvenes évek elejétől az Újvilágban munkát talált, főként ázsiai informatikai szakemberek esetén - írja a The Economist.
A high-tech-iparban kialakult munkerőhiányra válaszul az Egyesült Államokban 1992-ben fogadták el az úgynevezett H-1B vízumtörvényt, amely szerint az ország vállalatai bizonyos képzettséget igénylő munkahelyekre külföldi munkavállalókat is felvehettek. Az érintett szakmák (kutató, informatikus) közt egyébként érdekes módon szerepelt a manöken is. A H-1B vízummal rendelkezők hat évig maradhattak az USA-ban, ezután folyamatos tartózkodási engedélyért, majd végül állampolgárságért folyamodhattak az illetékes hatóságokhoz.
A program kezdetétől körülbelül 640 ezer ilyen státusú külföldi munkavállaló, főként indiai és kínai szakember került az országba, ahol hússzor annyit kereshettek ugyanazzal a munkával, mint saját hazájukban. Közülük sokat az úgynevezett állásboltok (job shop) hoztak át az Újvilágba, amelyek a kilencvenes évek végén, a legkiterjedtebb munkaerőhiány idején limuzinokkal szállították az érkezőket a reptérről szállásukra.
Az elmúlt két évben azonban megfordult a világ: a high-tech ipar visszaesésével a H-1B-sek voltak az elsők, akiket a cégek az utcára tettek. E vízumfajta sajátossága, hogy azonnal lejár, amint tulajdonosát elbocsátják, következésképp napokon belül állást kell találnia annak, aki ilyennel tartózkodik az USA-ban, különben hazaküldik. Mindezek nyomán idén felére esett a H-1B-s munkavállalók száma és márciusban és áprilisban 2000 indiai high-tech-alkalmazott volt kénytelen hazautazni. Akik maradnak, azoknak sokkal nehezebb körülményekkel kell szembenézniük, mint korábban: kénytelenek alacsonyabb bérekért dolgozni, ráadásul könnyen a fejükhöz vághatják, hogy derék amerikaiak munkahelyét veszik el.
Ez a jelenség ugyan a korábbi gazdasági fellendülések-visszaesések idején is jelentkezett, nagy különbség azonban, hogy ezúttal a bevándorlók magasan képzett szakemberek, akik nem hagyják könnyen kizsuppolni magukat. Először is elvállalnak viszonylag rosszul fizetett, alacsonyabb képzettséget igénylő „szerelői” munkákat. Emellett agresszíven reklámozzák magukat mint kiválóan használható konzultánsokat, problémájukat mint súlyos igazságtalanságot tálalják a médiában.
További esélyt nyújt számukra, hogy a Szilícium-völgy cégeinek durván felét indiai és kínai származású emberek alapították. Ezek civil szervezeteket hoztak létre (például az Immigrants Support Networköt - Bevándorlókat Támogató Hálózatot), amely segíti a vendégmunkásokat Amerikában maradni: lobbizik a kongresszusnál a vízumszabályok enyhítéséért és azért, hogy a hazaküldési ügyeket ne rutinszerűen, hanem esetről esetre végzett eljárások keretében intézzék.
Végül érdekeik védelmében a magasan kvalifikált vendégmunkások az ősamerikaiak kedvenc önvédelmi módszerét is bevetik: pereskednek. Egy kínai H-1B-s komputertudós például a PricewaterhouseCooperst idézte törvény elé. A vád szerint a cég nem tett meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az illető a szabályok adta keretek között megkapja folyamatos tartózkodási engedélyét az USA-ban.
S. K.
