Mindannyiunk számára ismerős az a helyzet, hogy számos vállalat, noha már rendelkezik integrált vállalatirányítási rendszerrel, adattárház technológián alapuló vezetői információs rendszerrel, mégsem képes a cég teljesítményét egy minden funkcionális területre kiterjedő, ugyanakkor átlátható és strukturált rendszerben figyelni - mondta Gombos. Az esetek nagy részében megállapítható, hogy a rendelkezésre álló nagy tömegű információ az egyes vezetők diszkrét igényei alapján kerül csoportosításra, de ezekből nem áll össze egy, az egész vállalatot átfogó, jól strukturált mérési modell.
A koncepció újdonsága elsősorban abban rejlik, hogy sikerült az elméleti alapelveket és a piaci gyakorlatot ötvöző keretrendszert építeni, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a vállalati tevékenység specialitásait, valamint az adott szervezet fejlődési állapotát is figyelembe tudja venni.
A rendszer túlnyúlik a hagyományos pénzügyi szemléletű kontrolling hatáskörén - állítja Gombos, hiszen a balanced score card (BSC) elveinek jegyében a teljes rendszer vertikálisan pénzügyi, üzleti (értékesítés, beszerzés, készletgazdálkodás), termelési és szervezeti szakrendszereket ötvöz, amelyek horizontális struktúrájában szétválasztható a stratégiai, a menedzsment-, valamint az operatív szintű elemzés szintje. Ennek jegyében a koncepció a szervezet vertikálisan (szakterületi tagolás) és horizontálisan (szervezeti szintek) tagolható, az adott szegmensnek megfelelő tartalmú információt szolgáltat.
Az új modell nem egy hagyományos vállalati riportrendszer, hanem a vállalati teljesítmény különböző szintű méréséhez szükséges adatmodell. Így a koncepció kidolgozásának első szakaszában „adatpiramist" alakítanak ki, amelynek tartalma alapján - a második szakaszban - készülnek el a horizontális és vertikális tagolódás szerinti területre szabott beszámolók és jelentések. Ezzel a megközelítéssel elkerülhető, hogy az egyéni információigényekre való koncentrálás eltorzítsa az egyensúlyi rendszer keretét és elveit - állítja Gombos.
A fejlesztésnél arra törekedtek, hogy a rendszer ne csak abszolút, hanem relatív mérésekre is lehetőséget nyújtson. Azaz a mutatószámok aránypá-rokon alapuló (például egy főre jutó eredmény- és költségösszetevők) mérésre és összehasonlításra adjanak lehetőséget, melyen keresztül egy több lábon álló vállalat tevékenységei vagy profitcentrumai azonos elvek mentén összehasonlíthatóvá válnak.
Hasonlóképpen fontos elv, hogy a kialakított rendszer fókusza a vállalat életpályáján elfoglalt helyével összhangban kerüljön kijelölésre. A kontrolling világában igen gyakran elkövetett hiba, hogy a kialakított rendszer fókusza (például az eredményelemzés) nincs összhangban a vállalat aktuális fejlődési szakaszában megvalósítandó menedzsmentfeladattal. Ilyen helyzetekben fordul elő, hogy a vállalat a pillanatnyilag jó számviteli-kontrolling mutatók ellenére kritikus problémákkal küzd, amelyek eredetét és természetét csak sejti a vezetés. Ezért az új megoldásban kialakított koncepción belül az egyes alrendszerek és táblák súlyának szabályozásával jól vezethető a vállalati kontrolling fókusza.
Bármely kontrolling rendszer önmagában nem, csak a vállalat egyéb működési alapfolyamataihoz - a költséggazdálkodási, tervezési, pénzügyi-számviteli rendszerhez - szorosan kapcsolódóan életképes. Így a rendszer kidolgozása magába foglalja a megvalósítást célzó intézkedéssorozat meghatározását és a szükséges illesztések definiálását is. Ezen munka során rendkívül fontos, hogy a szakértők ne csak a tágan értelmezett vállalati kontrolling gyakorlati alkalmazásában legyenek otthon, hanem az információk gyűjtését, szervezését, megjelenítését végző információtechnológiai eszközpark képességeit is ismerjék, hiszen csak így lehetséges a kidolgozott rendszer hatékony átvitele a napi valóságba, azaz korszerű informatikai eszközökkel való leképezése - hívja fel a figyelmet Gombos. A legfontosabb, hogy képesek legyenek megteremteni a kommunikációs hidat a szakmai szemléletű vállalati felső vezetés és az informatikai szakemberek között.
G. J.
