Magántőke-befektetők és a ma már velük is versengő hedge fundok gyakran vásárolnak fel válságban lévő (de még nem csődeljárás vagy felszámolás alatt álló) cégeket vagy azok üzletágait. Ezen rövid cikk célja, hogy a teljesség igénye nélkül áttekintse, melyek azok a jogi kérdések egy ilyen tranzakcióban, amelyek többnyire nem merülnek fel egy fizetőképes céltársaság, illetve eladó esetén.
Az idő sürget…
Az ilyen tranzakciókban még fontosabb az ügylet gyors dokumentációja és lezárása, mivel az üzlet tipikusan finanszírozási problémákkal küzd, működőtőke-hiányos és válsága kihat a beszállítókra és a vevőkre. Az elhúzódó válság továbbá demoralizálja a munkavállalókat, akik közül a legjobbak ilyenkor könnyen a versenytárshoz szerződhetnek. Éppen ezért, amint a tulajdonosok azonosították a lehetséges vevőt, annak (saját, az eladó és az üzlet érdekében) rendkívül gyorsan kell elvégeznie a cég átvilágítását és a tranzakció strukturálását.
Mivel (ahogy alább kifejtésre kerül) a vevő igazi szerződéses biztonságot a céltársaság eszközeiről és kötelezettségeiről többnyire nem kaphat, kulcsfontosságú, hogy az átvilágítás az idő sürgetése ellenére alapos legyen. A tervezett ügylet strukturálása olyan bonyolult (adózási, számviteli, versenyjogi stb. szempontból is jelentős) kérdések eldöntését is jelenti, mint például hogy a tranzakció részvény- vagy eszközvásárlás révén valósuljon meg, vagy esetleg egy tőkeemeléssel egyidejűleg. A választott struktúra pedig ismét kihat a tranzakció időzítésére: egy zártkörű cég részvényeinek vagy eszközeinek megvásárlása relatíve gyorsan végrehajtható, de egy nyilvános társaság részvényeinek felvásárlása időigényesebb (és akár 4–6 hónapig is eltarthat).
Mit szólnak a hitelezők?
Amennyiben a céltársaság banki hitelekkel finanszírozta működését, a hitelezők kulcsszerepet tölthetnek be egy tervezett tranzakció esetén. Ennek oka, hogy többnyire biztosítékokkal rendelkeznek a társaság vagyona felett, és szerződéseikben hozzájárulásukhoz kötik a társaság eszközeinek átruházását vagy a társaság feletti irányítás megváltozása esetén lejárttá tehetik hiteleiket. Mivel a vevő vélhetően tehermentes eszközöket akar venni vagy (üzletágvásárlás esetén) a saját akvizíciós finanszírozása számára kívánja biztosítékul lekötni az eszközöket, és el akarja kerülni, hogy a céltársaság hitelei hirtelen mind egy összegben esedékessé váljanak, kénytelen megegyezni a hitelezőkkel is a tervezett felvásárlásról. Az ilyen megegyezésnek része lehet a hitelezők hiteleinek kivásárlása, refinanszírozása, visszafizetése, vagy olyan üzleti terv, feltőkésítési ajánlat, amely biztosítja a meglévő hitelek rendes (vagy a vevő igényeinek megfelelően módosított ütemezésű) visszafizetését, minden esetben azzal a céllal, hogy a hitelezők részleges vagy teljes kielégítése a tranzakció révén biztosítható legyen.
A vevő védtelen?
Mivel az eladó pénzügyi válságban van, üzletág-értékesítés esetén a szokásos vevői szerződéses biztosítékok (szavatosságok, kártalanítás stb.) többnyire leértékelődnek, mivel ezek a szerződéses vállalások csak annyit érnek, mint az eladó hitelképessége. A vevő ilyenkor élhet esetleg vételár-visszatartási/letétbe helyezési jogával (és ilyenkor az ilyen pénzösszeg jelenthet számára biztosítékot), a vételárat eleve a cég jövőbeni teljesítményétől teheti függővé („earn-out”) vagy kérhet biztosítékot az eladó tulajdonosaitól (nyilvános társaság esetén ez nem reális kérés, és sokszor a válságban lévő anyavállalat garanciája sem ér többet a leányvállalatáénál). Felmerülhet még az eladó menedzsmentjétől személyes felelősségvállalás a vevő felé, valamint külső szakértők vevőnek címzett szakvéleményei (például jogi vélemények), amelyeknél a felelősséget a szakértő vállalja az eladóra vonatkozó egyes kijelentéseiért.
Ha mégis bekövetkezik
a fizetésképtelenség…
Komoly kockázat egy vevő számára üzletágvásárlások esetén, ha az eladó az ügylet lezárása után kerül felszámolás alá. Ilyen esetekben a felszámoló bizonyos határidőn belül megtámadhatja a megkötött szerződést (és ez siker esetén az ügylet érvénytelenségét okozza), amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügylet révén sérültek a hitelezők érdekei.
Ha tőzsdén jegyzik
a céltársaságot…
A jelenlegi tőkepiaci szabályok szerint egy tőzsdén jegyzett részvény 6 hónapos (május 20-tól 12 hónapos, ha az úgy számított ár magasabb) súlyozott átlagára képezi főszabályként egy felvásárlás esetén a minimumárat. Ez az előírás egy válságban lévő cég esetén irreális kötelező felvásárlási árat eredményezhet, ha a részvény árfolyama meredeken zuhant a releváns időszakban. Ilyenkor ugyanis a minimumár még akkor is a hónapokkal korábbi (esetleg még a válság előtti) árat fogja tükrözni, amikor az aktuális piaci ár töredéke annak. Sajnos ez az átgondolatlan és felesleges szabályozás megakadályozhatja tőzsdei cégek felvásárlását, és a felek, ha mégis el akarják érni gazdasági céljaikat, kénytelenek lesznek egy sokkal bonyolultabb dokumentációjú és a fent jelzett kockázatok közül többet is magában hordozó eszköz (üzletág) átruházást választani.
Komócsin Sándor