Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerében hol a helye a magyar–francia gazdasági, kereskedelmi kapcsolatoknak? – kérdeztük elsőként – Garamhegyi Ábel külgazdasági helyettes államtitkártól.
– Franciaország a rendszerváltás óta az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerünkké lépett elő – mondta a helyettes államtitkár. – Mi sem jellemzi ezt jobban mint, hogy a 2004-es magyar statisztikai adatok szerint most először, Olaszországot is megelőzve, a magyar áruk harmadik legnagyobb felvevőpiaca volt. Franciaország emellett az importban is az 5. helyen áll. Egyébként ezzel az ország össz-külkereskedelméből több mint 5 százalékkal részesedik.
– Milyen volt a magyar-francia kereskedelem tavalyi dinamikája?
– 2004-ben a francia–magyar árucsere-forgalom a teljes magyar külkereskedelmet meghaladó mértékben, közel 18 százalékkal bővült, megközelítve a 2001-es csúcsot. Exportunk majdnem 14 százalékkal nőve 2,5 milliárd eurót tett ki, míg a 2,23 milliárd eurós import 22,5 százalékkal több, mint a 2003. évi.
– A számokból ítélve tehát tavaly ismét aktívumunk volt a francia relációban?
– Igen. A magyar–francia forgalom 2004-ben közel 270 millió eurós pozitív egyenleggel zárt, azaz stabilnak tekinthető a korábban megszokott jelentős magyar aktívum.
– Hogyan alakult az országaink közötti árucsere-forgalom szerkezete?
– A forgalom zömét mindkét irányban a gépek, berendezések teszik ki. Ez az árucsoport a magyar exportban csaknem 70 százalékot képvisel, míg az importnak mintegy felét adja. A második legnagyobb tétel a feldolgozott termékeké, amely exportunk negyedét, importunk mintegy 40 százalékát teszi ki. Az élelmiszerek aránya gyakorlatilag évek óta stagnál: kivitelünkben valamivel több, mint 4 százalékos, behozatalunkban közel 3,5 százalékos arányt képviselnek ezek a termékek.
– Az EU más országaival összevetve, hogyan alakul francia kivitelünk összetétele?
– Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy francia kivitelünkben a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek aránya az Európai Unió egészéhez viszonyítva alacsonyabb, a gépeké-berendezéseké viszont valamelyest magasabb.
– És mi a helyzet behozatalunkat illetően?
– Behozatalunkban az átlagosnál magasabb a feldolgozott termékek, alacsonyabb viszont a gépek-berendezések aránya.
– Ki lehetne-e emelni néhányat a legfontosabb exporttermékeink közül?
– Természetesen. A kép- és hangfelvevő, valamint -lejátszó berendezések és alkatrészek a legfontosabbak termékexportunkban: így például az automatikus adatfeldolgozók – videomonitor, video-vetítőkészülék, videotelefon, videokamera stb. Ezek adják francia exportunk 35 százalékát. Emellett az elektromos izzólámpák, valamint szivattyúk szerepelnek a tíz legfontosabb termékcsoport között.
– És behozatalunkban?
– A behozatal legfontosabb termékei a személygépkocsik, a gyógyszerek, az integrált áramkörök, a különféle vegyi anyagok, például a növényvédőszerek, az áruszállító gépjárművek.
– Milyen szerepük van a francia cégeknek a magyarországi beruházásokban?
– Nagyon fontos. Jelenleg mintegy 350 francia vállalat működött Magyarországon. A befektetések összvolumenét tekintve Franciaország az ötödik legfontosabb befektető hazánkban. Németország, Hollandia, Ausztria és az USA előzik meg. A 350 francia tulajdonú vállalat egyébként összesen több mint 60 ezer főt foglalkoztat, alig 250 a francia alkalmazott.
– Mi jellemzi a franciák beruházásait?
– A francia beruházások fő jellemzője, hogy néhány szektorra koncentrálódnak és alapvetően nagyvállalatok invesztícióit jelentik. E francia jelenlét egyik fontos „jellemzője” továbbá, hogy rendkívül szervesen ágyazódik a magyar gazdaságba és – a franciák közismert szociális érzékenysége és szolidaritása miatt is – súrlódásoktól, feszültségektől mentes. Ebben az összefüggésben talán csak a gyógyszergyártók OEP-vel folytatott „csatája” jelent kivételt, amit figyelemmel kell követnünk.
– Milyen jelentős beruházást emelne ki a tavalyi évben?
– 2004-ben a legjelentősebb beruházási döntést a Michelin hozta meg. A francia nagyvállalat nyíregyházi, mezőgazdasági gumiabroncsot gyártó üzeme mellé egy személyautó-gumiabroncsokat előállító gyárat épít fel. E beruházás értéke 60 millió euró, a foglalkoztatottak száma eléri majd a 300 főt. Ez a kelet-magyarországi térség fejlődésére nézve is egy nagyon komoly beruházás.
– És az idei évre mik a kilátások?
– A GL Events nevű francia kiállításszervező cég 2005 januárjában nyert a Hungexpo privatizációs pályázatán és az elképzelések szerint az elkövetkező négy-öt évben mintegy 40 millió euró beruházását tervezi, elsősorban a Hungexpo eszközeinek és marketingtevékenységének modernizálását célozva. Az év tehát jól indult és bízom benne, hogy így fog folytatódni is.
– Lehet ebben szerepe a 2005. évi franciaországi magyar gazdasági évnek is? Amikor ön hivatalba lépett, az erről szóló döntés már elfogadott volt. Hogyan fogadta ezt a kész helyzetet, mit tudott még érdemben változtatni?
– A döntés valóban kész tény volt, hiszen dr. Medgyessy Péter és Jacques Chirac 2004 februári budapesti találkozójukon határoztak a magyar gazdasági év 2005-ben történő megrendezéséről. Egy ilyen döntés hátterében természetesen ott van, hogy mindkét ország illetékes hatóságai, intézményei előzőleg kezdeményezik és támogatják az ügyet. Munkatársaim gyorsan meggyőztek arról, hogy javaslatuk mögött az húzódott meg, hogy a francia relációból az eddigieknél sokkal többet ki lehet és kell még hozni, akár kiviteli, akár befektetési szempontból, valamint, hogy tapasztalatuk szerint a franciák is készek lesznek a korábbinál lényegesen nagyobb energiákat felszabadítani a Közép-Európában vállalandó gazdasági szerepvállalásuk fokozása érdekében. Ezt az is jelzi, hogy Magyarország például egyike annak a Franciaország külgazdasága szempontjából legfontosabb 25 országnak, amelyre a francia gazdasági minisztérium külön akciótervet dolgozott ki.
– És ön hogyan állt munkatársai kezdeményezéséhez?
– Én szintén hasonló gyorsasággal győztem meg kollégáimat, mind a minisztériumban, mind az ITDH-nál, hogy csak olyan programokat, konferenciákat, kiállításokat hagyok jóvá, akár Franciaországban, akár bárhol a világon, amelyek teljes mértékben megfelelnek a kitűzött céloknak, azaz pótlólagos kiviteli lehetőségeket teremtenek, befektetőket vonzanak hazánkba és hozzájárulnak a tudomány és technika legújabb vívmányainak az üzleti életbe történő átültetéshez.
Kollégáim ezt a franciaországi magyar gazdasági év esetében garantálták, és a teendőket koordináló miniszteri biztos közreműködésével olyan programot állítottak össze, amelyben a rendelkezésre álló források leghatékonyabb kihasználása biztosított.
– Mekkora sikere volt eddig a Magyar Gazdaság Évének?
– Az eddigi rendezvényeken már a százat is bőven meghaladja azon cégek száma, amelyek befektetési céllal érdeklődtek hazánk iránt, és ha a továbbiakban jól kezeljük érdeklődésüket, amire én személyesen is odafigyelek, invesztálni is fognak Magyarországon. Külön örömmel tölt el az a tény, hogy a franciák oldaláról is – mind budapesti képviseltük, mind franciaországi, párizsi és regionális hivatalaik, intézményeik részéről – maximálisan tapasztalom azt az akaratot, amely egy ilyen nem mindennapi eseménysorozat sikeres megvalósításához szükséges. Elég, ha csak azt említem, hogy a 2005. március 24-én a párizsi szenátus épületében több mint kétszáz üzletember jelenlétében megtartott ünnepélyes megnyitót követően alig egy hónappal, április végén, megérkezett hazánkba Patrick Devedjian francia ipari miniszter, harminc üzletember társaságában. Ugyanígy a francia érdeklődés számottevő élénkülését bizonyítja a nagyszámú cég megjelenése a budapesti Industria vásáron.
– A francia miniszteri látogatásnak hosszabb távon is lesz hozadéka?
– Ez szinte biztosra vehető. A tárgyalások nagyon pozitív, előremutató légkörben zajlottak. Dr. Kóka János, valamint francia partnere, Patrick Devedjian miniszter urak közös nyilatkozatban erősítették meg országaink együttműködési szándékát, különös tekintettel az ipari és technológiai együttműködés fejlesztésre és a francia befektetők további fokozott részvételére a magyarországi privatizációban.
Vincze Szilvia