Ez a keret összességében kedvezőbb lehetőséget biztosít a magyar exportőröknek, mint az 1993. október elseje óta érvényben lévő magyar–EFTA szabadkereskedelmi megállapodás, ugyanakkor a kibővített kvóták elnyerésében most már az EU további államai versenytársaink a svájci piacon. Pedig ez a piac igen perspektivikus, hiszen a világon a svájci városokban a legmagasabb a vásárlóerő –megelőzve Luxemburgot és az amerikai nagyvárosokat – és 50-60 százalékkal túlszárnyalja a világ átlagát, ezáltal egy 1000 kilométeren belül elhelyezkedő piaci potenciált jelent a magyar vállalkozóknak is. További jellegzetesség a piac igényessége, tehát tesztpiacként is kiválóan alkalmazható a magyar exportcégek számára.
A két ország külkereskedelmi mérlege – csökkenő mértékben ugyan, de – hazánk szempontjából továbbra is passzív. Svájc exportorientált gazdasága ugyanis minden második frankot külföldi üzletein keresztül realizálja. A jelenlegi passzívum jóval kisebb, mint a kilencvenes évek végén, amikor a magyar szállítások a svájciak 60 százalékát érték el, ma a 88 százalékát. A kétoldalú forgalom abszolút értékben dinamikusan nőtt és értéke átlépte a 1,5 milliárd svájci frankot.
A svájci statisztika szerint a magyar kivitel 8,93 százalékkal nőtt, amíg a behozatal 3,47 százalékkal gyarapodott. A magyar export jelentős része gépek és gépi berendezések, gépjárművek, de nőtt a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek aránya is. Figyelemre méltó, hogy a textilipari termékek szállítása az átlagot meghaladóan bővül. Az importban a legnagyobb tételt a vegy-, gép- és a fémipari termékek aránya jelenti.
A szövetségi állam importjában a tíz tavaly csatlakozott ország között Csehország után Magyarország következik, amíg az export vonatkozásában – Lengyelország és Csehország mögött – harmadikok vagyunk. Ehhez azonban tudni kell, hogy az új EU-tagországok aránya az összes svájci export esetében csupán 2,9 százalékot, az import esetében pedig 2 százalékot jelent.
A kereskedelmi kapcsolatok perspektivikusságát azonban túlszárnyalja a reláció jelentősége a befektetési kapcsolatokban. Svájc ugyanis világviszonylatban a tőkeexportőrök sorában az első tíz között szerepel. Az, hogy Svájc az átlagot meghaladó mértékben helyez ki tőkét, jól mutatja, hogy a kihelyezett tőke és a nominális GDP viszonya 2002-ben elérte a 98 százalékot, míg az az OECD-országok átlagában 23 százalék körül mozog. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kihelyezett tőkén belül a működőtőke aránya 30 százalék körül mozog. Szektorálisan ez annyit jelent, hogy 66,3 százaléka a szolgáltatásokba áramlik és csupán 33,7 százaléka jut az iparba.
A hazai statisztika szerint 2002-ig a szövetségi állam a 12. legjelentősebb tőkebefektető volt, 2004-ben éves szinten 42,8 millió euró befektetést realizált hazánkban, mellyel a 8. helyre került. Ma mintegy 300 svájci érdekeltségű cég működik hazánkban, melyek nagy része folyamatosan bővíti tevékenységét és közel 12 200 főt foglalkoztatnak. Fontos tehát, hogy Svájc irányába nagyobb figyelmet fordítsunk. A szövetségi állam öt éven keresztül egymilliárd svájci frankot fizet az EU kohéziós alapjába az újonnan csatlakozott országok gazdaságának fejlesztéséhez. A támogatandó és fejlesztésre szánt projekteket Svájc választja ki.
Svájcból a közeljövőben – a nemzetközi trendnek megfelelően – a kis- és közepes vállalatok érdeklődése várható. Tapasztalataink egybevágnak a Svájci Gépipari, Elektronikai és Fémipari Szövetség, a SwissMem felmérésével. Eszerint ez a célcsoport csak akkor dönt befektetési projektekről, ha már rendelkezik előzetes üzleti kapcsolat során szerzett kedvező tapasztalatokkal.
A kétoldalú piaci kapcsolatok további kiépítésében és a svájci működőtőke-befektetések magyarországi megvalósítása során budapesti központunk és zürichi irodánk készséggel nyújt segítséget az érdeklődőknek.
Economx