Milyen állapotban van 2005 elején a magyar gazdaság? – fordultunk a GKI Gazdaságkutató Rt. elnökéhez, dr. Vértes Andráshoz.
– A magyar gazdaság igen szorosan kötődik az európai gazdasághoz, ezen belül még inkább a német és az osztrák gazdasághoz. Az utóbbi két országban konjunktúra van, ahogy a magyar gazdaságban is. Ez különösen igaz a feldolgozóiparra. Ha a német és osztrák gazdaságban és az EU-ban dekonjunktúra van, akkor itt is az van, ennek megfelelően az elmúlt három év elhúzódó európai dekonjunktúrája megviselte Magyarországot is. 2004-ben élénkülés kezdődött Európában, körülbelül 1,8 százalékkal nőtt a GDP és Magyarországon is körülbelül 4 százalékkal nőtt a gazdaság. Eszerint továbbra is két százalékponttal gyorsabban bővült a magyar gazdaság, mint az uniós. Ugyanakkor 2004 második felében ismét némi lassulás jelentkezett az EU-ban - ez sok mindenből fakad, de leginkább az erős euróból és a magas energiaárakból -, ami valószínűleg a magyar gazdaságra is hatni fog. Idén a magyar gazdaság szintén nagyjából 4 százalékkal nőhet, esetleg ennél valamivel kevesebbel.
– Csak a GDP növekedése fejezi ki a magyar gazdaság állapotát?
– Nyilván nem, hanem az infláció, a munkanélküliség, a költségvetés és a fizetési mérleg helyzete, a vállalkozások szubjektív érzete, a különböző fogyasztói és üzleti bizalmi indexek is. Ha ezeket nézzük, akkor vegyes a képet látunk. A magyar infláció a tavalyi áfaemelések nyomán 2004-ben két százalékponttal magasabb lett 2003-hoz képest, s az év egészében 6,8 százalék volt. 2005-ben ez 4,5 százalék környékére eshet. Amennyivel az áfaemelés miatt tavaly emelkedett az infláció, durván annyival az idén csökkenhet. A munkanélküliség szezonálisan néhány tizedet ingadozik, de mindig valahol hat százalék környékén van. Az 5,8 és 6,3 százalék közötti sáv Európában jónak számít. Az államháztartás és a folyó fizetési mérleg helyzetét tekintve, Magyarország mutatói nem túl rózsásak, de azért 2004-ben mérséklődtek a deficitek, javult az egyensúly. Összességében ebben a tekintetben Magyarország elfogadható állapotban van. A lakosság fogyasztói várakozása és a cégek üzleti várakozásai pedig összefüggnek a konjunkturális ingadozással. Az ipari vállalkozások az EU-trendeket követik. Más a helyzet az építőiparban és a szolgáltatásokban, mert ott a belföldi kereslet növekedése határozza meg a vállalkozások lehetőségeit. 2001-2003 között hihetetlenül nagy belföldi jövedelemnövekedés volt, ez gyorsan bővítette a piacot. Igaz, a reálbér növekedése tavaly gyakorlatilag nulla volt. A lakosság fogyasztói várakozásai már tavaly is lassuló növekedésre utaltak.
– Mit kell tenni azért, hogy a növekedés fenntartható maradjon?
– A magyar gazdaság növekedése évről évre potenciálisan két százalékponttal gyorsabb lehet, mint az EU átlagos bővülése. Ha ezt tartósítani tudjuk az elkövetkező évekre is, akkor örülhetünk. Az egyik forrás, amiből mi gyorsabban tudtunk növekedni, az az, hogy az egy főre eső GDP szintje Magyarországon jóval alacsonyabb, mint az EU-ban, bár az elmúlt 6-10 évben nagyon erős felzárkózás történt. Magyarország ma az EU átlagos egy foglalkoztatottra jutó GDP-jének 63 százalékán áll. Emellett alapvetően nemzetközi versenyképességünkön, innovációs készségünkön múlik, hogy ez az évi kétszázalékos különbség fennmarad-e a következő években.
Sok-sok ezermilliárd forintot kell modernizációra költeni. Egyrészt azért, mert a kis- és középvállalati szektor számottevő része még nem versenyképes, technológiai beruházásokra van szüksége ahhoz, hogy azzá váljon. Másrészt az infrastruktúra és az állami tevékenység modernizációja is elkerülhetetlen, ami szintén fejlesztéseket feltételez. Például hiányzik a vasúti reform: a fővonalakon gyors, kényelmes és kultúrált utazási feltételekkel lenne növekvő kereslet! És folytathatnánk a sort.
– A magyar vállalkozások bevételeik egy százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, míg külföldi versenytársaik a forgalom három százalék körüli részét. Ezt is növelni kellene, nem?
– A statisztikák részben megtévesztők, ennél többet fordítunk k+f-re, de persze így is keveset: az EU-ban két százalék körüli ez az arány. Magyarországon az olcsó bérű tömegmunka már semmilyen körülmények között sem versenyképes – a tömegtermelésű textil-, ruházati és bőripar leépült és ez igaz a gépiparra is. Ezzel szemben a magas hozzáadott értéket termelő technológiai ágazatok jó lehetőségek előtt állnak.
– A magyar export 50 százalékát már az elektronikai ipar adja...
– Így van. Ma Magyarország exportján belül magas az úgynevezett high-tech-termékek aránya. Emellett Magyarország teljes exportja Németországba nagyobb, mint Svédország teljes exportja Németországba. Hihetetlen változás tanúi lehetünk: Magyarország 40 milliárd eurót exportál a világba.
– Mit vár 2005-től?
– A magyar gazdaság számára a 2005-ös év nyugodtabb lesz, mint a korábbiak. Csökkenhetnek a kamatok, az infláció. Ugyanakkor nem lesz kirobbanóan sikeres év az idei - közelednek a választások, ez nyilvánvalóan befolyásolja a gazdaságpolitikát. A külső és az államháztartási deficit csökken ugyan, de magas marad.
