Brüsszel diplomatikusan hallgat az ír népszavazás óta - írja a The Economist. A derűlátó eurokraták őszintén hisznek benne, hogy Írország új népszavazást ír ki, ha huszonhat tagállamban sikerül elfogadtatni a reformszerződést. A legeltökéltebb föderalisták kétsebességes Európáról beszélnek - szívesebben vennék, ha az írek nem állnának az integráció útjába. A legvalószínűbb lehetőségről azonban nem sok szó esik: ha a Smaragdsziget új népszavazást ír ki, alighanem időt kér előtte. Hisz recesszió van, az igen esélye jelenleg csekély - nem szabadna elkapkodni a dolgokat.
A föderalisták álláspontja pedig kockázatosabb, mintsem gondolnák. A közvélemény-kutatások szerint 2010-ben konzervatív győzelemre számíthatunk Nagy-Britanniában. Az Egyesült Királyság közhangulata ugyanis megváltozott, és úgy tűnik, Brüsszel nem méri fel teljesen ennek a jelentőségét. A konzervatívok megválasztásuk esetén a legeuroszkeptikusabb kormányt alkotnák a brit csatlakozás óta. A következő miniszterelnök várhatóan David Cameron lesz, aki - elődeivel szemben - nem kényszerül majd rá, hogy Európa-barát politikusoknak is helyet szorítson kormányában. Bár nem valószínű, hogy a választási kampányban Európa-ellenes jelszavakat harsog majd, az unió mégis kiélezett konfliktusokra számíthat a konzervatív kormány megalakulása után.
Az Európai Parlament tory képviselői már most is fokozatosan eltávolodnak a többi jobbközép párttól, s ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a brit konzervatív képviselők befolyása komoly csorbát szenvedhet Strasbourgban. Nem mintha a brit közvéleményt érdekelné Strasbourg - egy felmérés során a britek 88 százaléka az ország egyetlen EP-képviselőjét sem tudta megnevezni. Ami a lisszaboni szerződést illeti, a leendő konzervatív kormány három lehetséges helyzettel találhatja magát szemben.
Az első: az írek sikeresen megakadályozzák a reformszerződést. Így is akadhatnak olyan politikusok, akik a szerződés érvénybe lépése nélkül megpróbálják átmenteni annak egyes elemeit - például tovább szűkítenék a nemzeti vétó lehetőségét a bel- és igazságügyi együttműködés területein. A reformszerződés készítésekor Európa már felajánlotta az opt-out lehetőségét Nagy-Britanniának ezeken a területeken, a konzervatívok pedig elutasították azt.
A második lehetőség: a szerződést még nem ratifikálja valamennyi tagállam a konzervatív kormány megalakulásának pillanatában. A bennfentesek szerint a recept akkor egyszerű: Cameron miniszterelnök eléri a népszavazás kiírását, és az elutasítás mellett kampányol. Ez a lépés garantáltan ellehetetlenítené a reformszerződést - márpedig ez a konzervatívok célja és az eurokraták rémálma. A legkacifántosabb helyzet azonban a harmadik esetben adódik: valamennyi tagállam törvényerőre emeli a szerződést, így az már az unió érvényes alapszerződése a tory hatalom kezdetekor. Cameron - és jobbkeze, William Hague - már célzott rá, hogy a konzervatívok nem hagynának annyiban egy érvényes reformszerződést, ha hatalomra kerülnének. Legvalószínűbb tehát, hogy így is a népszavazásos megoldásra törekednének. Az utólagos megkérdőjelezés már nem rengetné meg alapjaiban a szerződést, inkább csak újabb szociális és foglalkoztatási opt-outokat eredményezne a szigetország számára. Az út járható, csupán politikai akarat kérdése. Az persze nem kérdés, hogy Brüsszel így megnyirbálná az Egyesült Királyság európai jogosítványait - soványabb részhez jutna a költségvetésből vagy az egységes piacon szenvedne valamekkora csorbát szabadsága. Európa sebezhető pillanatában van, Nagy-Britannia és a többi résztvevő valójában nem tudják reálisan felmérni egymás játékterét. Brüsszel hallgatása ilyen körülmények közt inkább érthetetlen, mint diplomatikus - írta a neves brit hetilap.