Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az új francia elnök „európai” elkötelezettségének egyik mércéjévé tették, vajon miként viszonyul az Európai Parlament elzászi székhelyéhez. Az EP-képviselők évek óta kampányolnak az „utazó cirkusz” megszüntetése érdekében, vagyis azt akarják, hogy az EP összes plenáris ülését Brüsszelben, a másik székhelyen tartsák. Az egyik fő érv, hogy a hónap három hetében különben üresen álló strasbourgi épületbe történő átrándulások évente kétszázmillió eurót meghaladó kiadással járnak, s az utazásoknak nemcsak adminisztrációs, anyagi következményei vannak, de fölöslegesen terhelik a tolmácsokat, a képviselőket, asszisztenseiket a különben is körülményesen megközelíthető strasbourgi ülésszakkal. Nos, Nicolas Sarkozy azonnal lehűtötte a várakozásokat. Az EP francia székhelyéről Párizs nem mond le, még csak nem is tárgyalási alap – jelentette ki múlt heti brüsszeli látogatásán, tehát egy tapodtat sem bizonyult rugalmasabbnak elődjénél, Jacques Chiracnál, aki a francia gloire megkopásának tekintette volna, ha meghajol az immár az EP-ben is többséget élvező követelés előtt. Az EP nem dönthet saját székhelyéről. Ezt az 1992-es megállapodás az uniós intézmények székhelyéről bebetonozta, csak a tagállami vezetők módosíthatják – egyhangú beleegyezéssel.
Az állandó költözést ellenzők érvei között vannak racionális megfontolások, de egy kis demagógiáért se mennek a szomszédba. A pénzpocsékolás egyértelmű. A pár éve átadott brüsszeli székház tekintélyes, szép és korszerű épület, megfelel az EP igényeinek, szükség esetén bővíthető. Mivel egyre szorosabb az EP együttműködése a többi, szintén Brüsszelben székelő uniós intézménnyel – mindenekelőtt a tanáccsal és a bizottsággal –, abszurd a néhány francia képviselő követelése, hogy legyen csak egy székhely: Strasbourgban.
De a másik fél is szívesen provokál. Brit zöldek rendelték meg a tanulmányt a költözések környezetkárosító hatásáról, és mit tesz isten, tényleg szennyezi a környezetet az utazó cirkusz. Évente 20 ezer tonna szén-dioxid az extra kibocsátás, a dokumentumokat szállító havi 15 kamion, a 3000 személy fuvarozása, a fölösleges fűtési költségek stb. A kalkuláció demagóg, hiszen azt is föltételezi, hogy a 785 képviselő Brüsszelből ereszkedik alá – ami ritka, mert a képviselők többsége nem tölti a hétvégét a belga fővárosban. Ám az évi 200 millió euró extra kiadás tény, most már csak az a kérdés, hogy mivel ellentételezhető. Ugyanis a francia érvek is gyenge lábon állnak. A francia–német megbékélés jelképének tekintik, hogy a székház a két ország határvárosában áll, miután az Elzász tulajdonlása körüli vita évszázadokon át megannyi háború forrása volt. Meglehet a megbékélés jelképe – de csak párizsi szemszögből, hiszen most éppen Franciaországhoz tartozik... De éppenséggel a mai nemzedékek számára idejétmúlt a történelmi utalás, számukra a béke a természetes, és Európa egységének gondolata vagy előnye nem a háború rémképének felidézése, megelőzése miatt fontos. Ezt Sarkozynek is tudnia kell. Viszont azt is tudja, hogy az európai vásáron semmit sem adnak ingyen. Tehát minél elszántabb, minél magasabbra srófolja Strasbourg árát, annál többet kaphat majd érte. Fölmerült, hogy egy EU-egyetemnek adjon otthont az EP épülete. Ennyivel nem éri be. Rövidesen sor kerül az uniós költségvetés felülvizsgálatára, egyre hangosabb lesz a követelés, hogy a franciáknak kedvező agrárbüdzsé se maradjon érintetlen. Strasbourg igazi tétje majd akkor derül ki.
