Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár sok bírálat éri, a kiotói célkitűzések elérésének leghatásosabb módja az a rendszer, amit az Európai Unió valósított meg. A 2005 óta működő „emissziótőzsde” a gyermekbetegségek ellenére sikeres – állítják környezetvédelemmel foglalkozó szakértők, köztük közgazdászok, európai és amerikai egyetemi kutatók. Egy új szaklapban, a Review of Environmental Economics and Policy-ben közölt írásukban egyenesen követendő példának tartják, amely hatással lesz a jövőbeli megállapodások kimunkálására is. Az emiszsziókereskedelem kvótákat juttatott a tagállamoknak, amelyeket azok szétosztanak az energiaigényes nagyipari létesítmények között. A környezetbarát technológiát alkalmazó vállalatok piacra bocsáthatják kvótafeleslegüket, míg a megengedettnél több szén-dioxidot kibocsátók kvótavásárlással pótolhatják hiányukat.
A rendszer döcögve indult el, részben azért, mert az alapszükségleteket felsrófolták, így több kvótát osztottak ki az első évben, amit aztán a piac azonnal jelzett: zuhanni kezdett a kvóta értéke. A londoni Financial Times adata szerint a kezdeti tonnánkénti 30 euró tavaly év végére 7 euróra süllyedt. Azóta az Európai Bizottság (EB) tanult a hibából, és a 2008–2012 közötti évekre érvényes új kiosztásban alaposan leszűkítette a nemzeti kibocsátási terveket, amivel megállíthatja a kvóta inflációját. Így megteremti annak esélyét, hogy az EU elérje a kiotói megállapodásban vállaltakat, vagyis 2012-re nyolc százalékkal csökkenjen a szén-dioxid 1990-es kibocsátási szintje. Igaz, az új tagállamok, köztük Magyarország is jelezte, hogy nem fogadják el nemzeti tervük brüsszeli módosítását, és készek az Európai Bírósághoz fordulni elégtételért. Ugyanakkor az EB nem tett le arról a tervéről, hogy idővel a légitársaságokat is bevonja a karbonkereskedésbe, sőt az iparpolitikát felügyelő biztos, Günter Verheugen tavaly novemberben kollégáihoz intézett levelében értetlenségének adott hangot, hogy a szén-dioxid-kibocsátásért nagymértékben felelős közlekedést, mindenekelőtt a közúti járműveket nem vonják be az emissziókereskedésbe. Bár arról nem szólt, hogy miként tartja megvalósíthatónak, nem nehéz elképzelni, hogyha nem is a közeli jövőben, de előbb-utóbb az európai autósokat is a kasszához kérik.
