Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU 15 „régi” tagállama korántsem támogatja olyan bőkezűen a fejlődő országokat, mint azt állítják – erre a következtetésre jutott az 1600 európai nem kormányszervet tömörítő nemzetközi szervezet (NGO), a Concord. Az uniós országok azt vállalták, hogy 2015-ig GDP-jük 0,7 százalékát fordítják majd a harmadik világ megsegítésére. A cél fokozatos megvalósítása érdekében tavaly például átlagosan 0,39 százaléknál kellett volna tartaniuk, de ezt saját adataik szerint már túl is teljesítették, nevezetesen 0,43 százalékon állnak. Ám a Concord szerint ez kozmetikázott adat, valójában a papíron kimutatott 13,5 milliárd euró harmada nem igazi segély. Az összeg ugyanis tartalmazza az adósságelengedéseket, a menekültek fogadására fordított pénzeket vagy a diákcsereprogramokat.
Nem mintha az NGO tagjai nem látnák szívesen az adósság leírását, amely lélegzethez juttatja az adósokat. Csakhogy az elengedett pénzt 100 százalékon tartják számon, jóllehet a nemzetközi pénzpiacokon egy fejlődő ország tartozását sokkal alacsonyabb értéken számítják, ezért méltányosnak vélik, ha a leírást is ehhez igazítanák. Ezeknek az adósságoknak ugyanis semmi közük sincs a fejlesztési segélyekhez, eredetileg exporthitelek voltak, vagyis olyan pénzek, amelyek a nyugati cégeknek nyújtottak garanciát gazdasági vagy politikai kockázatokra akkor is, ha ezek a projektek gyakorta egészen más természetű befektetések voltak. A Concord számításai szerint közelebb áll a valósághoz, ha a GDP 0,31 százalékáról beszélünk. Párizst és Bécset vádolják azzal, hogy élenjárnak a kozmetikázásban. Egy másik visszatérő panasz: a donor országok ragaszkodnak ahhoz – általában a kedvezményezettek érdekeivel szemben –, hogy a segélyhez szakértőket, tanácsadókat is küldjenek. Így a pénzek egy része visszacsordogál az adakozóhoz.
