A kiegyensúlyozott energetikai kapcsolatokra alapuló új stratégiai együttműködési megállapodáshoz vezető tárgyalások kezdődhetnek holnap Helsinkiben az Európai Unió és Oroszország között, ha minden úgy alakul, ahogy azt Brüsszel szeretné. Kétséges azonban, hogy a tagországok e kérdésben egységesen felsorakoznak az EU döntéshozói mögé, s ezen belül csak a kisebbik gond, hogy Lengyelország egyelőre vétóval fenyegetőzik bármely EU–orosz megállapodással szemben, mondván: Oroszország alaptanul állíttatta le a lengyel hús importját. Az EU elnökségét betöltő Finnország és az Európai Bizottság közös erővel győzködi a lengyel kormányt álláspontja megváltoztatására, s a lengyel miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski szerint ezeken a megbeszéléseken sikerült némi eredményt elérni.
A közös, kiegyensúlyozott európai energiapolitika kialakítása sokkal bonyolultabb feladatnak tűnik egy ország vétójának elkerülésénél. Nem lehet pontosan tudni például, hogy a vezető európai hatalmak milyen mértékben engedik át Brüsszelnek a jogot, hogy ilyen ügyekben tárgyaljon az energiaszállítókkal, továbbá mennyire tartják magukat a közösség elfogadott energiahatékonysági elvárásaihoz, illetve az alternatív energiaforrások egyre bővebb felhasználásával kapcsolatos uniós követelmények teljesítéséhez. A másik oldalról Oroszország, Norvégia mint nagy energiaszállítók és Törökország mint az EU-ba igyekvő tranzit- ország egyre szűkszavúbban kommentálják azokat az uniós erőfeszítéséket, amelyek az exportálók közötti verseny szélesítését szorgalmaznák, illetve erősítenék a kölcsönösség elvének alkalmazását az ellátóként és fogyasztóként egymásra utalt országok között.
Az EU jelenleg energiahordozó-igényének 50 százalékát importálja, ez az arány 2020-ig 70 százalékra kúszik fel, ami komoly érv az energiapolitika összehangolása mellett.
