Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Minden rendelkezésünkre álló bizonyíték arra utal, hogy a munkaerő szabad áramlása jó hatással van az európai országok gazdaságára, s bár a korlátok egy ideig hátráltathatják az uniós alapjog érvényesítését, előbb-utóbb elhárulnak az akadályok az európai polgárok szabad munkavállalása elől. Ezt az optimista víziót az Európai Bizottság szociális biztosa, Vladimír Spidla fogalmazta meg egy sajtónyilatkozatában, ám kénytelen volt rögtön elismerni, hogy a tagországok ezzel kapcsolatos döntései nem gazdasági megfontolások alapján, hanem „szélesebb politikai szempontrendszer” figyelembevételével születnek.
Mindez azzal összefüggésben hangzott el, hogy Spidla szóvivője, Katharina von Schurbein sajnálkozását fejezte ki, amiért Nagy-Britannia és Írország, amelyek a 2004-ben belépő tagországok munkavállalói előtt még korlátozás nélkül megnyitották munkaerőpiacukat, a 2007. január 1-jén EU-taggá váló Romániából és Bulgáriából csak kvótarendszerben engednek munkát vállalni kizárólag képzetlen munkavállalókat az élelmiszer-feldolgozó iparban, illetve a mezőgazdaságban, a többiekre a nem EU-tagokra vonatkozó szabályok érvényesek. Az indoklás szerint Nagy-Britannia például arra számított, hogy legfeljebb 15 ezren érkeznek az országba a 2004-ben frissen csatlakozott államokból, ezzel szemben 600 ezren kerestek maguknak munkát a szigetországban, ami feszültségeket okoz a munkaerőpiacon és teszteli a szociális ellátórendszer teherbírását. A két szigetország döntése egyelőre illuzórikussá teszi az egységes európai munkaerőpiac kialakulását, így az EB illetékes biztosának és apparátusának tudomásul kell vennie, hogy a 2004-ben nyitó három ország közül 2007-ben csak Svédország nem emel korlátokat a két új tagállam munkavállalói előtt. Rajta kívül Csehország, Szlovákia, Lengyelország, a balti országok és Finnország jelentette be hasonló szándékát.
Az unió szabályai szerint a tagállamoknak az év végéig kell tudatniuk az EB-vel, hogy megnyitják-e munkaerőpiacukat az újonnan belépő országokból érkező vendégmunkások előtt. Bár a tagországok többsége még nem nyilatkozott, szakértők úgy vélik, hogy akik eddig nem jelezték nyitási szándékukat, azok várhatóan már nem is teszik ezt. A két érintett ország, Románia és Bulgária szempontjából különösen kritikus a dél-európai EU-tagok álláspontja, amelyek igen óvatosnak tűnnek. Olaszország például – amely már most is a román vendégmunkások legnagyobb befogadó országa – Romano Prodi miniszterelnök egy korábbi nyilatkozata értelmében szíve szerint nyitna, ám mielőtt meghozza végleges döntését, konzultálni kíván erről a kérdésről a többi befogadó országgal.
Az elutasítás erősödése közepette ugyanakkor a brit ellenzék felhívja a figyelmet a munkaerőpiac korlátozásának esetleges kellemetlen következményeire: az várhatóan az illegális foglalkoztatás terjedéséhez, következésképpen adóbevételek elmaradásához vezethet. Ennek megelőzése céljából a kormány megszigorította a feketemunka szankcionálását: aki illegálisan vállal munkát, azt 1000 font pénzbírsággal sújthatják, foglalkoztatója pedig 5000 fontos büntetést kockáztat.
