Az euró bevezetésével kapcsolatban már nem csak az inflációs mutató, az államadósság mértéke vagy éppen az államháztartási hiány tényleges, illetve remélt alakulása körül éleződnek ki a politikusok közötti konfliktusok – egyes országokban egyre inkább nyelvi jelleget öltenek a közös pénz körüli viták.
Az Egyesült Királysággal és Dániával ellentétben a tíz, 2004-ben csatlakozott tagállam nem rendelkezik kívül maradási joggal, így idővel kénytelen lesz bevezetni a közös európai devizát – csak az nem egyértelmű egyelőre, hogy hogy is hívják majd ezt a pénznemet. A régi tagországok közül csak Görögországban merült fel korábban, hogy a bankjegyeken a többi tagállam által elfogadott „euro” kiíráson túl szerepeljen a pénz görög írásjelekbe öntött neve is, amit a többi tagország el is fogadott. Csakhogy az újonnan csatlakozók közül egyre többen igénylik, hogy saját helyesírási szabályaiknak megfelelően írhassák le a közös pénz nevét, és ez konfliktust okoz az egység mellett kardoskodó Európai Központi Bankkal (ECB). A legelszántabbak a 2008-as eurócsatlakozással számoló lettek, akik „eiro”-nak neveznék a térség devizáját, ugyanis a lett nyelvben nem lehet egymás mellett az „e” és az „u” magánhangzó. A lett követelés komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az oktatási miniszter kifejtette: a bíróságra is szívesen elmegy az ország igaza érdekében. Hasonlóan harcias a máltai kormányzat is, amely az „ewro” név mellett kampányol, a szlovének pedig „evro”-nak hívnák a közös pénzt.
A litván szabályokból az „euras” név következne, míg a magyar helyesírás alapján a pénz neve nem lehetne más, mint „euró”. Az eurokraták helyzete azonban nem ennyire súlyos, ugyanis a litván és a magyar jegybank már megegyezett az ECB-vel, így ezen országok nem gördítenek majd akadályt az „euro” név elterjedése elé, bár saját publikációikban saját elnevezésüket használják majd.
Kolozsi Pál