Az orosz–ukrán gázviszály egyik tanulsága sokak szerint az, hogy a kontinens energiaellátása a kívánatosnál nagyobb mértékben függ az orosz szállítóktól. Az Európai Bizottság utolsó, 2002-es adatai szerint az Európában felhasznált elektromos áram 31,9 százalékát atom-, 29,7 százalékát szén-, 18 százalékát pedig gáztüzelésű erőművekben állították elő (a fennmaradó részt a megújuló források, főként a vízenergia adja). A gáz aránya a teljes energiafogyasztásban – vagyis a fűtést is figyelembe véve – azonban már 23,9 százalék. Az oxfordi energiagazdálkodási intézetben dolgozó Jonathan Stern szerint a gáz nem a legésszerűbb, csupán a legegyszerűbb és rövid távon a legolcsóbb választás. A legnagyobb szállítóval, Oroszországgal többé-kevésbé rendezett az EU viszonya, a szintén komoly készletekkel rendelkező Irán esetében azonban ez nem mondható el és a jövőben sem igen lehet változásra számítani. Irán legnagyobb megrendelője Törökország, az iráni–török gázkereskedelemben pedig mindennapos az olyan csapelzárás, illetve -megnyitás, mint amilyennel az év elején Moszkva bírta „jobb belátásra” Kijevet.
A gáz mellett szóló legfőbb érv, hogy rövid távon alig van alternatívája. A szén ugyan továbbra is fontos forrása az európai energiaellátásnak – a Németországban fogyasztott áramnak például több mint a felét széntüzelésű erőművek állítják elő –, a magas szén-dioxid-kibocsátás miatt azonban ez nem lehet a jövő útja. A környezetvédők tiltakozása miatt több európai országban az atomerőművek is bezárásra ítéltettek. A kontinens tizenhárom országában jelenleg 153 nukleáris reaktor üzemel, közülük 59 Franciaországban. A zöld pártok, illetve civil szervezetek nyomására Olaszországban, Svédországban és Lengyelországban már diszkvalifikált atomenergia az elemzők többsége szerint mindazonáltal továbbra is az egyetlen hosszú távú megoldás, amennyiben a kontinens tartani akarja magát a kiotói egyezményhez, csökkenteni kívánja a költségeket és – nem utolsósorban – nem akarja, hogy energiaellátása túlságosan függjön Moszkvától. Több országban az atom az energiapolitika alapja. Franciaország például továbbra is az ország áramszükségletének 78 százalékát fedező atomerőművekben gondolkodik, és – Chirac elnök közelmúltban tett bejelentése szerint – élen kíván járni azok negyedik generációs technológiájának kifejlesztésében is. Sokan úgy vélik, hogy az Angela Merkel vezette német kormány is felül fogja vizsgálni az előző kabinetnek az atomerőművek fokozatos bezárására tett ígéretét.
Az alternatív energiaforrások egyelőre túlságosan drágák. Egy kilowattóra áram előállításának fajlagos költsége egy szélerőműben 8,1 eurócent, miközben a gáztüzelésű erőművekben ugyanez átlagosan 3,2, az atomerőművekben 3,4, a széntüzelésű erőművekben pedig 3,7 centbe kerül. Szakemberek szerint mindazonáltal a szélenergia tíz-tizenöt éven belül már valódi alternatívává válhat. Az éltanuló ebben a tárgyban Svédország, ahol azt tervezik, hogy 2020-ra az ország energiaszükségletét teljes egészében megújuló forrásokból fogják fedezni.
Csaba Ferenc