Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Januártól indul a Bázel II néven ismert új banki tőkeszabályozás. Az új rendszer a Bázel I-es helyébe lép, s annál lényegesen pontosabban határozza meg, hogy az egyes bankoknak mekkora szavatolótőkét kell képezniük. A tőkemegfelelésre a régi, a Bázel I-es szabály azt mondja ki, hogy a bankok tőkemegfelelési mutatójának minimum 8 százaléknak kell lennie, vagyis a banknak annyi szavatolótőkével kell rendelkeznie, mint amennyi a mérlegfőösszegének a 8 százaléka. Ezt a rendszert finomítja most tovább a Bázel II-es egyezmény.
Az Európai Unió nem elégszik meg a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ajánlásával (amely sehol a világon nem kötelező érvényű), minden tagországára nézve kötelező direktívát is kibocsát 2006. január 1-jei dátummal, CAD (Capital Requirements Directive) címmel. Ez a direktíva többet tartalmaz, mint a tőkemegfelelés számítására vonatkozó előírások – az üzlet és a kockázatkezelés összhangjának biztosításával a pénzügyi-üzleti gondolkodás megújítását kívánja elérni. A direktívát az EU-ban a kihirdetést követő 12 hónap alatt – ez 6 hónappal rövidebb, mint a direktíváknál megszokott átvételi időtartam – alkalmaznia kell valamennyi európai hitelintézetnek és befektetési vállalkozásnak. Pontosabban a direktívát 2007. január 1-jétől lehet, míg 2008. január 1-jétől kötelező lesz alkalmazni az európai pénzvilágban. (Hangsúlyos, hogy az európaiban, mert az Egyesült Államok nem vesz át egy EU-direktívát.) Még a Bázel II-t is csak a legnagyobb bankok esetében teszik kötelezővé, legkorábban 2009-től, bár emiatt az USA bankjai a versenyelőny elvesztésétől tartanak. A világ többi részén nem is nagyon kívánnak áttérni az új rendszerre. Ennek nyilván költségokai is vannak, de az is könnyen lehet, hogy az új szabályok szerint megméretett bankok között akadna olyan, amelyik könnyűnek találtatna, s a jelenleginél több tartalék tőkét kellene képezniük a biztonságosnak tartott működéshez.
A rendszert nyilván azon bankok kezdeményezték, amelyek tudták, hogy ezzel nyerhetnek, azaz biztonságos működésük folytán csökkenthetik tőkeszükségletüket. Az új rendszer háromféle tőkeszámítási módot tartalmaz, s a legfejlettebbet alkalmazók járhatnak jól – idővel. Ez persze nem csupán azt jelenti, hogy jobb lehet a bankok tőkearányos megtérülése, hanem azt is, hogy a bankok a korábbinál több pénzt fordíthatnak majd osztalékfizetésre vagy forgathatnak vissza a növekedésbe az éves eredményből. Szigorú szabály azonban, hogy azonnal nem csökkenthető a tőkemegfelelés a jelenleg érvényes alatti szintre.
Az egyes országok bankfelügyeletei árgus szemekkel őrködnek az új szabályok alkalmazásán, s ugyan minden bank maga állapítja meg a kockázatait és a tőkeszükségletét a szabályok alapján, de azt ellenőrzi a felügyelet, sőt a bankoknak a piac számára is nyilvánossá kell tenniük a működésükre, tőkéjükre vonatkozó információk egy részét.
A Bázel II kidolgozása során külföldön és itthon is több hatástanulmány készült. A kép vegyes lett; akadtak szereplők, amelyeknek több, s olyanok is, amelyeknek kevesebb tőkét kell majd képezniük a jövőben.
