A 2004-es bővítés előtti tizenöt európai uniós tagország egy főre eső bruttó hazai terméke (GDP) csaknem 30 százalékkal kisebb az Egyesült Államok hasonló mutatójánál, és az amerikainál gyengébb növekedési dinamika miatt a lemaradás egyre nő. A négy újonnan csatlakozott kelet-közép-európai ország reálkonvergencia-mutatói 60-70 százalékos lemaradást mutatnak, de a viszonylag gyors GDP-bővülés miatt ezek az országok folyamatosan faragnak le a hátrányukból – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmányából.
A legrosszabb helyzetben Németország van, de nem kedvezőek Franciaország és Olaszország felzárkózási perspektívái sem. Az EU legdinamikusabb gazdaságával Írország rendelkezik, és a brüsszeli forrásokat legendásan jól felhasználó szigetország az egy főre eső gazdasági teljesítmény alapján is listavezető Európában. A 2004 májusában csatlakozott országok közül a kelet-közép-európai térség négy állama – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Csehország – egyértelműen lehúzza az EU egy főre eső átlagos GDP-mutatóját, de a dinamika szempontjából javítják az európai statisztikát. A római szerződést aláíró hat ország közül Luxemburg nem szerepel a felmérésben, a fennmaradó öt államban azonban alacsonyabb volt 1990 és 2003 között az átlagos növekedési ráta, mint az Egyesült Államokban – derül ki a jelentésből.
A tanulmány szerint a 15 régi tagország lemaradása nagy részben a rendelkezésre álló munkaerő nem elégséges kihasználásának a következménye, de hozzájárul az amerikainál alacsonyabb termelékenység is. Az előbbi szempontjából a leginkább Franciaország szégyenkezhet, míg az utóbbi esetében Lengyelország és Szlovákia az európai sereghajtók, de Magyarország sem javítja az európai pozíciót.
A közgazdasági elmélet és gyakorlat szerint is a nem piacbarát szabályozási környezet az alacsony munkatermelékenység, és így áttételesen a reálgazdasági lemaradás egyik legfontosabb oka. Az OECD felmérése nagy vonalakban alátámasztja ezt a megállapítást, ugyanis az állami szerepvállalás nagyságát, a vállalkozásokat érintő versenykorlátozásokat, illetve a kereskedelmet és a beruházásokat korlátozó szabályokat figyelembe vevő elemzés szerint az Egyesült Államok szabályozási környezete piacbarátnak nevezhető, míg az EU-tagállamok nagy többsége csupán közepesen piacbarát, illetve viszonylag restriktív minősítést kapott. A legkevésbé Lengyelország szabályozása felel meg a liberális gazdaságpolitikai elveknek, a leginkább pedig Dánia, Szlovákia és Írország vette át az angolszász országok többségére jellemző modellt. A nagyok közül Franciaországot és Olaszországot is a viszonylag piacellenes országok közé sorolták a szakemberek.
Kolozsi Pál