Az Európai Bizottság a múlt héten nyilvánosságra hozta az új szociális ütemtervet. A lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási pontjait kiegészítő és módosító agenda fő célkitűzése, hogy az unió valamennyi polgárának lehetősége legyen munkát szerezni, és hogy a növekedésből származó előnyökből mindenki részesedhessen, az új munkahelyek pedig mindenki számára elérhetők legyenek. Vladimír Spidla foglalkoztatási, szociális és egészségügyi biztos szerint az agenda kidolgozásakor mindenekelőtt a munkahelyteremtés és a társadalmi igazságosság szempontjai érvényesültek, a bizottság kiemelten kívánja támogatni a legrosszabb helyzetűeket és harcolni akar a szegénység ellen.
Az agenda az európai munkaerőpiac egységesítése érdekében javasolja, hogy azok, akik több tagállamban vállalnak munkát, a nyugdíjra és a többi szociális ellátásra vonatkozó jogosultságaikat is magukkal vihessék. Az Európai Bizottság – amely az új tagállamok munkavállalóira átmeneti időszakot állapít majd meg – a fiataloknak és a dolgozni kívánó nőknek kiemelt támogatást kíván nyújtani. Az uniós munkajogot az új követelményeknek – például a rövid lejáratú szerződéseknek – megfelelően alakítják át. Az ütemterv lefekteti a társadalombiztosítás átalakítását megelőző társadalmi párbeszéd alapelveit is. Az agenda kitér az öregedő társadalom által felvetett problémákra; a nemzedékek közötti, a jövőben gyökeresen megváltozó viszonyt tárgyalja a demográfiai „zöld jelentés”. A diszkrimináció és az egyenlőtlenségek felszámolása érdekében a bizottság kidolgozza a minimálbérek uniós szabályozását, és kiemelten foglalkozik a hátrányos helyzetű etnikumok – például a romák –, valamint a nők helyzetével.
Az európai szakszervezetek üdvözölték az új terveket, szerintük ugyanis a társadalompolitika a lisszaboni stratégiában háttérbe szorult a növekedéssel és a versenyképességgel szemben. A munkaadók szervezetei viszont attól tartanak, hogy a javasolt új szabályozás veszélyezteti a termelékenységet és a munkaerőpiac rugalmasságát. Ezzel szögesen ellentétes véleményt fogalmaztak meg a civil szervezetek: szerintük éppen az a baj, hogy a tervezett társadalompolitikai változások nem elég mélyrehatóak, és nem lesznek képesek megteremteni és fenntartani a növekedési és foglalkoztatási célok eléréséhez elengedhetetlen társadalmi összefogást.
Csaba Ferenc